A denosumab szerepe a csontmetasztázisok kezelésében: a régi történet folytatása vagy új történet?

A csontrendszer érintettsége a metasztatikus emlőrák eseteinek körülbelül 73%-ában, a prosztatarákok 68%-ában, míg a myeloma multiplexben szenvedő betegek csaknem felénél igazolható. A biszfoszfonátok gyakorlati alkalmazása előtt a csontrendszeri áttétet adó daganatos betegségben szenvedők gyakran vázrendszeri események (SRE, skeletal-related event) szorultak kórházi felvételre. Ezek közé tartozik a fájdalom, a hypercalcaemia, a gerincvelő kompressziója, valamint a patológiástörések, melyek mind jelentős morbiditással és mortalitással járnak, rontják az életminőséget, és nagy anyagi terhet rónak az egészségügyi ellátó rendszerre. A véletlen besorolásos vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy a biszfoszfonátok– köztük a pamidronat és a zoledronat – jelentősen csökkentik a csontmetasztázisokhoz társuló SRE-k incidenciáját. Az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósága (US FDA, Food and Drug Administration) engedélyezte e vegyületek alkalmazását az áttétes csontbetegségek terápiájára az Egyesült Államokban, és mindkét szer rövid idő alatt elterjedt a klinikai gyakorlatban. Két másik biszfoszfonátot, a clodronatot és az ibandronatot, más országokban adják a csontmetasztázisok kezelésére (1. táblázat).

A metasztatikus csontléziók lehetnek osteolyticus (fokozott csontreszorpcióból adódó destrukció) és/vagy osteoblastos jellegűek (fokozott csontképződés). Az emlőrák csontáttétei gyakran jórészt osteolyticus elváltozások, míg prosztatarákban túlnyomórészt osteoblastos metasztázisokat látunk. Az áttétek azonban nemegyszer heterogének, ahol is osteolyticus és osteoblastos jegyek egyaránt megfigyelhetők. A nitrogén tartalmú biszfoszfonátok (pl. pamidronat észoledronat) azáltal csökkentik a csontbontást és fokozzák az árványi anyagok beépülését a csontba, hogy az osteoclastokba bejutva blokkolják a bioszintetikus mevalon-útban kulcsszerepet játszó farnezil-difoszfát-szintázt. Ennek eredményeként többféle celluláris folyamatba beavatkoznak, melyek alapvetően fontosak a reszorpciós aktivitás, illetve az osteoclast-túlélés tekintetében, emellett elősegítik az apoptózist (1. ábra).