A dohányzásról való leszokás nem okoz depressziót

A felnőtt populációban a depresszív zavarok és a dohányzás a globális betegségteher fő tényezői közé tartoznak, és széles körben dokumentált a dohányzás és a rossz mentális állapot közötti összefüggés is.

A folyamat kétoldalú: a dohányzásra való rászokás rontja a mentális állapotot, ugyanakkor a mentális problémáktól szenvedők nagyobb eséllyel szoknak rá a dohányzásra. A kétirányú összefüggés magyarázatára már többféle teória született. Ilyen például annak felvetése, hogy a dohányzás és a mentális állapot hátterében azonos tényezők állhatnak, többek között a genetikai sérülékenység. Azt is feltételezik, hogy a mentális zavarban szenvedők amolyan „öngyógyításként” dohányoznak.

Ismert tény, hogy ha egy dohányos (és különösen egy idős dohányos) felhagy szenvedélyével, akkor csökken a dohányzás negatív testi hatásainak jelentkezése. De mi a helyzet a mentális egészséggel?

Az idősebb dohányosok számára ritkábban ajánlják fel, hogy vegyenek részt a leszokást segítő professzionális programokban, mint a fiatalabbaknak, mivel az egészségügyi dolgozók sokszor úgy tapasztalják, hogy idősebb korban kisebb a sikerességi arány. Ezen túlmenően az orvosok sokszor attól félnek, hogy a dohányzásról való leszokás felerősíti a mentális problémákat azok esetében, akik egész életükben dohányoznak.

A most közzétett új kutatásban Lion Shahab és munkatársai (University College London) cáfolják ezt a vélekedést. Eredményeik azt jelzik, hogy a dohányzás és a mentális egészség közötti bidirekcionális korreláció két iránya nem egyenértékű, ami pontosabban azt jelenti, hogy inkább a mentális egészség az, ami a dohányzás mellett tartja a beteget.

Egy lépéssel továbbmenve azt is megállapították, hogy idős korban a dohányzás abbahagyása nem súlyosbítja a depressziót. Az anamnézisben szereplő mentális betegség azonban csökkenti annak esélyét, hogy az adott személy megpróbálkozik a leszokással, és ha mégis, akkor kisebb a sikeres leszokás valószínűsége.

Mindent egybevetve, a fenti megállapítások meggyőzően arra utalnak, hogy az idősebb dohányosokat, ezen belül a depresszióban szenvedőket határozottan bátorítani és támogatni kell a dohányzásról való leszokásban, illetve a depressziós betegek számára további segítséget kell adni a cél eléréséhez. A leszokásnak semmiféle kedvezőtlen következménye nincs, ugyanakkor jó esély van az általános egészségi állapot javulására.

Dr. Shahab így fogalmaz: „Azzal tehet mindenki a legtöbbet az egészségéért, ha felhagy a dohányzással, függetlenül az életkorától. Eredményeink azt jelzik, hogy a dohányzásról való leszokás nem rontja, sőt akár még javíthatja is a mentális állapotot, akár azoknál is, akik egész addigi életükben dohányoztak. A depressziós dohányosok ugyanakkor több segítséget igényelnek a klinikustól az egészségi egyenlőtlenségek megszüntetésében.”