A hirtelen, váratlan szívhalál is megjósolható?
A szívhalál leggyakoribb oka a kamrafibrilláció, mely beültetett defibrillátor-pacemaker (ICD) segítségével kezelhető. Mindenki, akinek dobog a szíve, bármikor hirtelen befejezeti életét, ha kamrafibrillációt kap, de egy új laboratóriumi vérvizsgálat alkalmasnak tűnik arra, hogy ennek az esélyét megjósolja és a halál ICD beültetésével megelőzhető.
Az élet hirtelen, váratlan befejezése legtöbbször szívmegállás. Ilyenkor a szív tízből nyolc esetben nem megáll, hanem ritmusos összehúzódások helyett remegni kezd, fibrillál, azért a vérkeringés szempontjából áll. Ez a váratlan esemény megfelelő áramütéssel megszüntethető, a ma már sokfelé elhelyezett műszerrel, defibrillátorral.
Az élet befejezésének leggyakoribb oka a szívhalál. Az Egyesült Államokban évente 325 000 felnőtt hal meg így, nálunk ezek száma 20-25 000. Sajnos, nincs olyan lelet vagy tünet, ami az életveszélyt előre jelezné, pedig az ilyen halál esélye, a testbe beültetett ICD készülékkel minimálisra csökkenthető lenne.
Az utóbbi években kiderült, hogy heveny szívinfarktus után, különösen akkor, ha a szív teljesítménye gyenge, lényegesen nagyobb a hirtelen kamrafibrilláció veszélye. Egyes országokban ezért infarktust követően, biztonsági megelőzés céljából a beteg testébe beépítenek ilyen műszert.
Az egészségügyi statisztika azt tanúsítja, hogy ezeknek a betegeknek 60 %-a számára a műtét fölösleges volt. Fontos volna, ha tudnánk, kinek nagy a kockázata, kinél kell a drámai eseményre számítani, hiszen egyetlen ilyen beavatkozás a műszer, a műtét és a kórházi ápolás árával meghaladja a kb. két millió forintot.
A Rhode Island Kardiovaszkuláris Intézet kutatói most kidolgoztak egy olyan laboratóriumi módszert, mely egy vérmintából nagy valószinűséggel megállapítja, ha valaki hirtelen szívhalálra nagy eséllyel számíthat. Ezeknek a betegeknek a defibrillator műszer beültetése biztonságot jelent, a fölösleges beavatkozás pedig elkerülhető. A nagy figyelmet keltő tanulmány az Amerikai Kardiológus Kollégium folyóiratában (JACC) jelenik meg a közeljövőben.
Samuel D. Dudley és munkacsoportja fölfedezte, hogy a fehérvérsejtekben a veszélyeztetett betegeknél a nátriumcsatona két, speciális változata található. Az ilyen sejtekkel élő betegek hajlamosak a végzetes szívritmus-zavarra. A kutatók vizsgáltak olyan betegeket, akiknek ICD készüléket nem ültettek be, a másik csoport tagjai már testükben defibrillatorral éltek, de annak működésére még soha nem volt szükség, a harmadik betegcsoport tagjainál a defibrilláció már szükséges volt.
Az egy évig tartó megfigyelés azt igazolta, hogy a speciális sejtekkel élő betegeknél a defibrillator beültetése nagyon indokoltnak bizonyult. Ez azt jelenti, hogy a vérmintából meghatározott sejtváltozatból nagy valószinűséggel megállapítható, melyik betegnél nagy a kamrafibrilláció kockázata. A következő hónapokban tervezik annak a részletes és nagy létszámú vizsgálatnak az indítását, mely megbízható módon bizonyítja a betegek számára szószerint életmentő kezelés elvégzését.
