A hypoglykaemia növeli a kardiovaszkuláris betegség kockázatát

A japán National Center for Global Health and Medicine munkatársai irodalmi áttekintésükben hat olyan megfigyeléses vizsgálat adatait dolgozták fel, amelyekben a súlyos hypoglykaemia és a kardiovaszkuláris történések közötti kapcsolatot tanulmányozták, összesen több mint 900 ezer, 2-es típusú diabéteszben szenvedő beteg részvételével. A súlyos hypoglykaemiás epizódot a feldolgozott vizsgálatok többségében az erre vonatkozó diagnosztikai kódszám alapján definiálták, míg egy tanulmányban a külső személy beavatkozását igénylő hypoglykaemiás állapot, egy másikban pedig az életveszélyesnek minősített, halálhoz vezető vagy orvosi beavatkozást, kórházi ápolást igénylő, illetve rokkantságot okozó hypoglykaemiát tekintették súlyosnak. Az 1 évtől 5,6 évig terjedő követés alatt a betegek 0,6–5,8 százalékánál fordult elő súlyos hypoglykaemiás állapot, ami – az alkalmazott definíciótól függetlenül – minden egyes vizsgálatban szoros kapcsolatot mutatott a kardiovaszkuláris betegségek nagyobb kockázatával. A relatív kockázat számszerű értéke a metaanalízisben 2,05-nak adódott (95%-os megbízhatósági tartomány: 1,74–2,42; p<0,001).

A fenti összefüggést minden egyes vizsgálatban az életkor, a nem, a kórtörténetben szereplő kardiovaszkuláris betegség, a cukorbetegség okozta mikrovaszkuláris szövődmények és az antidiabetikus kezelés figyelembevételével állapították meg. Az etnikai hovatartozás, az esetleges lipideltérések, a dohányzás és a testtömegindex lehetséges befolyásoló szerepére ugyan nem minden tanulmányban tértek ki, a metaanalízis során megállapították, hogy a súlyos hypoglykaemia és a szív-érrendszeri betegség relatív kockázata közötti összefüggés e tényezők figyelembevételekor is megmarad. A torzítás kiküszöbölésére irányuló elemzés rámutatott, hogy a cukorbetegséghez társuló egyéb súlyos betegségek önmagukban nem magyarázhatják a hypoglykaemia és a kardiovaszkuláris betegség közötti kapcsolatot.

A szerzők a súlyos vércukorszint-csökkenés és a kardiovaszkuláris rendszer károsodása közötti kapcsolat kézenfekvő magyarázatának látják, hogy a súlyos hypoglykaemiás állapot azonnali, aktiváló hatást gyakorol a szimpatikus idegrendszerre, a gyulladásos folyamatokra és az endothel-működésre, amelyek mindegyike kedvezőtlenül befolyásolhatja a szív-érrendszer működését.

Ha tehát nemcsak a túlságosan magas, hanem a túlzottan alacsony vércukorszint is kedvezőtlenül hat a szív és az erek működésére, különösen fontos, hogy a 2-es típusú cukorbetegség ellátása során az egyéni érzékenységtől függően állítsuk be a gyógyszeres kezelést – hangsúlyozzák a kutatók. Eredményeik megerősíteni látszanak, hogy a hypoglykaemiára való fokozott hajlam esetén lehetőleg a kisebb valószínűséggel hypoglykaemizáló szereket – köztük például a metformint – javasolt előnyben részesíteni. Emellett a betegoktatásban kiemelt hangsúlyt kell fektetni a megfelelő táplálékbevitelre és a rendszeres otthoni vércukorszint-ellenőrzésre, főként az inzulinkezelésben részesülők esetében. Véleményük szerint bizonyos esetekben a HbA1c elérendő célértékére vonatkozó kritérium is enyhíthető lehet a súlyos vércukorszint-esés nagy kockázatának csökkentése érdekében.

Mindazonáltal, okkal feltételezhető, hogy a súlyos hypoglykaemiás epizód nem egyformán befolyásolja a kardiovaszkuláris betegségek minden típusának kockázatát, ezért a szerzők jól megtervezett, prospektív kohorszvizsgálatokkal javasolják tisztázni a feltárt összefüggés finomabb részleteit. Rámutatnak továbbá, hogy eredményeik nem általánosíthatók az 1-es típusú diabéteszben szenvedőkre, akik körében ugyan jóval gyakoribbak a hypoglykaemiás epizódok, a fiatalabb életkor miatt a kardiovaszkuláris történések viszonylag ritkák. Feltételezhető tehát, hogy e populációban nincs vagy elhanyagolható kapcsolat van a súlyos vércukorszint-csökkenés és a szív-érrendszeri betegségek között, ami összhangban áll egy közelmúltbeli vizsgálat megállapításaival.