A kiújuló szuperficiális húgyhólyagrák kezelésében alkalmazott gemcitabin és mitomycin összehasonlítása véletlen besorolásos III. fázisú vizsgálatban: a hatásosság és a tolerancia értékelése

Összefoglalás
A szuperficiális húgyhólyagrák az esetek körülbelül 30-40%-ában nem reagál a Calmette–Gučrin-bacillussal (BCG, Bacille Calmette-Gučrin) vagy epirubicinnel végzett kezelésre; a kezdetben reszpondernek mutatkozó betegek 35%-ánál öt éven belül relapszus jelentkezik. Vizsgálatunk célja, hogy összehasonítsa a recidiváló szuperficiális húgyhólyagrák kezelésére intravesicalis infúzió formájában alkalmazott gemcitabin (GEM) és mitomycin (MMC) terápiás hatékonyságát és toxicitását.

Betegek és módszerek
A résztvevôk csoportját olyan betegek alkották, akik kiújuló, Ta–T1, G1–G3 stádiumú átmenetisejtes húgyhólyagrákjuk miatt korábban már részesültek kezelésben. A betegek 6 hetes séma szerint GEM-infúziót vagy 4 hetes adagolási rend szerint MMC-t kaptak. A terápiára kezdetben reagáló és később is recidívamentesnek bizonyuló betegek mindkét csoportban havonkénti gyakorisággal 10 fenntartó kezelésben részesültek az első évben.

Eredmények
Összesen 120 beteget választottunk be, majd soroltunk véletlenszerűen MMC- vagy GEMkezelésre. A vizsgálat lezárásakor 109 beteg (az MMC-csoportból 55 fő, a GEM-csoportból 54 fő) adatait tudtuk értékelni. A követési idő mediánértéke mindkét csoportban 36 hónapnak adódott. A mindvégig recidívamentes betegek aránya a GEM-csoportban 72% (39/54 beteg), az MMC-csoportban 61% (33/55 beteg) volt. A kiújulást tapasztaló betegek közül az MMC-csoport 10 betege és a GEM-csoport 6 tagja stádium szerint is progresszív betegségben szenvedett. Az MMC-csoportban statisztikailag szignifikáns mértékben nagyobb volt a kémiai cystitis incidenciája (p = 0,012).

Következtetések
Az eredmények azt jelzik, hogy a GEM hatásosság tekintetében felülmúlja az MMC t, ugyanakkor alkalmazását kisebb mérvű toxicitás kíséri. Mindezek alapján logikus választásként kínálkozik a refrakter átmenetisejtes rák kezelésében.