A kritikus állapotú gyermekek is transzplantálhatók

A kritikus állapotú gyermekek ellátása mára olyan mértékben fejlődött, hogy még a legrosszabb állapotú fiatalok is kaphatnak új szervet – harangozta be hamarosan nyomtatásban is megjelenő tanulmányát a Journal of the American College of Surgeons online oldala. Az intenzív terápia mint önálló szakterület az 1980-as évek óta fokozatosan szignifikáns mértékű javulást ért el az akut betegségek – többek között a szepszis, a hírtelen szívhalál vagy a traumás agysérülés – túlélési mutatói terén. A szervi elégtelenséggel élők állapotának transzplantáció nélküli stabilizálásában is nagy javulás történt, így egyre tovább maradhatnak életben a szervátültetési várólistákra került gyermekek.

A texasi gyermekkórház és a Houstonban működő Baylor College of Medicine munkatársai most a transzplantáció utáni túlélés mutatóinak elemzését végezték el, figyelembe véve a szervet kapó gyermekek műtét előtti állapotát. Azok adatait dolgozták fel, akik 1987 és 2015 között májtranszplantáción estek át, és a műtét időpontjában 18 évesnél fiatalabbak voltak. Az indító dátum azért volt éppen 1987 (annak ellenére, hogy transzplantációt már az 1960-as évektől végeztek), mert ekkor lépetek életbe az UNOS (United Network for Organ Sharing) szervátültetés-kimeneteli értékelő módszerei. Az adatokat azért osztották két részre, mert 2002-ben vezették be a májbetegség súlyosságát felmérő új módszert, a PELD (Pediatric End-Stage Liver Disease) pontszámot (score-t), aminek alapja az életkor, a fejlődési elmaradás, a májfunkció és az INR-érték.

A vizsgált időszakban 13 723 gyermek kapott új májat az Egyesült Államokban, őket átlagosan 6,6 éven át követték. Intenzív terápiás osztályról 4248 gyermek került a műtőbe, az átlagos követési idő az ő esetükben 5,7 év volt. A 2002–2015-ös időszakban 6746 májtranszplantáció történt, e gyermekek közül 1816-an voltak olyan állapotban, hogy az intenzív osztályról kerültek a műtőbe.

A túlélés folyamatosan javult az évek során. Az egyéves túlélés 66% volt 1987-ben, míg 2015-ben már 92%. A túlélési mutató azok esetében is javult, aki a legrosszabb állapotban voltak, mire új szervhez jutottak. Azon májelégtelenségben szenvedők esetében, akiknél dialízisre is szükség volt, az egyéves túlélés az 1995-ös 50%-ról a 2013-ra jellemző 95%-ra nőtt. Ugyanez a két adat azok esetében, akiket lélegeztetni is kellett, 49% (1994), illetve 94% (2013). A csecsemők alcsoportjában hasonló arányokat találtak: 1988-ban 45%-os volt az egyéves túlélés, 2013-ban pedig 88%-os.

Amikor csak  a texasi gyermekkórház adatait nézték, a 354 gyermek közül, akinél májátültetést végeztek 2002 és 2015 között, 65 volt olyan rossz állapotban, hogy az intenzív osztályon kellett a műtétre várnia. A teljes csoport egyéves túlélése 2015-ben 92%-os volt, az intenzív osztályról érkezett betegeké pedig 87%-os.

A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a kedvező kimenetel már a legrosszabb állapotú betegeknél is elérhető. „Mindent meg kell tennünk, hogy minél több szervi elégtelenségben szenvedő beteg kaphasson új szervet, köztük a rossz állapotúak is” – nyilatkozta a vizsgálatot vezető sebészprofesszor, John A. Goss (Baylor College of Medicine). Hozzátette: „A kritikus állapotú betegek ellátásának fejlődésével eljutottunk oda, hogy a kérdés már nem az, hogy el tudjuk-e végezni náluk az átültetést, hanem az, hogy valóban elvégezzük-e. A válasz egyértelmű igen, elvégezhetjük, mégpedig ugyanolyan túlélési reményekkel, mint a kevésbé rossz állapotú gyermekeknél. Ha egy intézmény ezt nem tudja vállalni, olyan központba kell szállítani a gyermeket, ahol a műtét kivitelezhető”.

Forrás: MNT