A londoni olimpia után sem lett Anglia sportoló ország
Az élsport hatása a tömegsportra bonyolult és közvetett. Az angol társadalom, amely a londoni olimpiát teljes szívvel támogatta, saját életében azóta sem követi a sportolók példáját.
Vezető angol politikusok már a 2012. évi olimpiai játékok megnyitása előtt úgy nyilatkoztak, hogy ez a rendkívüli sportesemény a szigetországban a nemzet „egész generációját inspirálja” az egészséges mozgásra, mely átveszi a tévé előtt ülés, a semmittevés helyét, és fokozatosan megszünteti a gyermekkorban kezdődő és felnőttkorban folytatódó elhízás járványát. Az olimpiai láng kigyulladása 9,3 milliárd angol fontba került, és mind a média, mind az orvosi szaksajtó kezdi összegezni a méltán diadalmas sportesemény tanulságait.
Az eredeti költségvetés 2,4 milliárd fontra szólt, ez menet közben csaknem a négyszeresére nőtt. A rendezvény valamennyi helyszíne kiválóan ellátta feladatát és látványos módon tette lehetővé a sporteseményeket, de most a sportolni vágyó közönség a hazai publikum számára elérhető sportpályák, stadionok jelenlétével és állapotával szembesül.
Chris Gratton, a sheffieldi Hallam Egyetem professzora emlékeztet arra, hogy Anglia sportpályái két történelmi időszakban születtek: egyrészt a kései viktoriánus korban és a korai 20. században, amikor az uszodákat építették, másrészt pedig az 1970-es években, amikor a helyi önkormányzatok jóvoltából helyi sportközpontok nőttek ki a földből. „A magániskolák sportpályái általában igen jók, de a mindenki számára elérhető sportlehetőségek erősen korlátozottak” – írta Gratton professzor.
Karmal Ram Mahtani és munkacsoportja az internetes szaklap, a British Medical Journal Open legújabb számában foglalkozik azzal, hogy a látványos fesztiválnak minősített olimpia milyen mértékben befolyásolta az angolok sportolását, testmozgását. A tudományos elemzés eredményei lehangolóak.
Azzal kezdik, hogy amikor 2005-ben az angol főváros megkapta a rendezés jogát, a mérések szerint a 16–25 esztendős angolok mindenfajta sportaktivitása csökkent. Idézik azt a lehangoló adatot is, hogy 2000-ben, az ausztráliai Sydneyben rendezett olimpiai játékokat követően a sporttal kapcsolatos eufória ellenére a fizikai aktivitás nem lett nagyobb. Megemlítik, hogy azoknak az úszással kapcsolatos programoknak a jóvoltából, amelyek keretében pl. a 16 évesnél fiatalabbak és a 60 évesnél idősebbek ingyenesen használhatják az uszodát, nem feltétlenül az úszni járó fiatalok vagy idősek száma nő: lehet, hogy csak a kedvezményezett korosztályok korábban is rendszeresen úszó tagjai veszik igénybe gyakrabban a medencét.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az angol társadalomnak nagy szüksége volna a fizikai aktivitás javítására. Egy tavaly áprilisban végzett fölmérés szerint 15,4 millió ember, a népesség csupán 35,7%-a vesz részt hetenként legalább fél órás mérsékelt sportolásban, ami az ajánlott mozgásmennyiség minimuma. Az angol felnőtteknek csak a 37%-a gyalogol hetenként négyszer legalább fél órát a legújabb vizsgálat szerint.
Ez azt jelenti, hogy a felnőtt angolok 64%-a semmiféle sportot nem űz heti rendszerességgel, 63%-uk pedig még annyit sem gyalogol, hogy fizikailag egészséges maradhasson. Három éve a statisztika azt mutatta, hogy az angol felnőttek 68%-a túlsúlyos vagy kövér, és ez az arány már a gyerekek között is 16%. Ha nem sikerül az angolokat több mozgásra bírni, 2050-ben az elhízás egészségügyi költségei meghaladják majd az 50 milliárd angol fontot.
