A naproxen több kardiovaszkuláris problémát okoz, mint az ibuprofen
A sok-sok megfigyelés és klinikai tapasztalat ellenére is elég ritkák az olyan adatok, melyekből az NSAID-ok kardiovaszkuláris biztonságosságáról végérvényes következtetéseket lehetne levonni.
A szelektív COX-2 gátlók és azok a nem szelektív COX-1/COX-2 gátló NSAID-ok, amelyeknek erősebb COX-2 gátló hatásuk mérsékelten emelik a kardiovaszkuláris kockázatot, míg a COX-2-nél erősebb COX-1 gátlást mutató nem szelektív COX-1/COX-2 gátló NSAID-oknak nincs ilyen hatásuk.
Az FDA 2014. februári kétnapos ülésen a tanácsadó testület 9 tagja szerint a naproxen alkalmazása kevesebb kardiovaszkuláris thrombotikus szövődménnyel jár, mint az egyéb NSAID-oké, míg a testület másik 16 tagja szerint nincs elég adatunk ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy a naproxen biztonságosabb. A PRECISION vizsgálat (celecoxib, ibuprofen és naproxen) eredményei nem igazán használhatók. Ráadásul a 2013-ban a Lancet-ben megjelent metaanalízis szerint a szelektív COX-2 gátlók (a „coxibok”) és a nem szelektív NSAID-ok egyaránt kardiovaszkuláris kockázattal járnak, míg a naproxen kezelés kisebb mértékben fokozza a kardiovaszkuláris kockázatot.
Egy új vizsgálat eredménye szerint a Women’s Health Initiative (WHI) (posztmenopauzális) résztvevői között a naproxen rendszeres használata több kardiovaszkuláris problémát okoz, mint az ibuprofené. Az ibuprofent rendszeresen szedők között a kardiovaszkuláris kockázat semmilyen formában nem emelkedett. A Circulation Cardiovascular Quality and Outcomes című lapban megjelent közlemény a WHI 160 801 résztvevőjének adatait dolgozta fel átlagosan 11,2 év követési idő után. A bizonyos helyzetekben rendszeresen NSAID-ot használó 53 143 asszony kardiovaszkuláris kockázata jelentősen emelkedett az NSAID-t nem használókhoz képest (HR: 1,10, 95%CI 1,05-1,15, p<0,001). Ez egyszerűsítve azt jelenti, hogy a fontos kockázati mutatók (kardiovaszkuláris halálozás, nem fatális szívinfarktus, nem fatális stroke) 10%-kal emelkednek a rendszeresen NSAID-ot használók körében a nem használókhoz képest. A szelektív COX-2 gátlók a kardiovaszkuláris történések 13%-os emelkedésével jártak (HR: 1,13, 95%CI: 1,04-1,23, p=0,004), ami az egyedüli celecoxib-szedés mellett volt kissé kevésbé kifejezett (HR: 1,13, 95%CI: 1,01-1,27, p=0,031).
A közlemény szerint érdekes összefüggést lehetett megfigyelni az aszpirin és a legtöbb NSAID között is. Ha a hölgyek a szelektív COX-2 gátló (pl. celecoxib) mellett folyamatosan aszpirint is szedtek, akkor a COX-2 gátló által okozott kardiovaszkuláris kockázat-emelkedés meg sem jelent. A nem COX-szelektív NSAID-ok (pl. naproxen) melletti aszpirinszedés nem befolyásolta a NSAID okozta kardiovaszkulásis kockázatot, az erősebb COX-2 gátlást, gyengébb COX-1 gátlást mutató gyógyszerek mellett 17%-al magasabb volt a kockázat (HR:1,17, 95%CI: 1,10-1,24, p<0,001), míg az inkább COX-1, mint COX-2 gátló tulajdonságú gyógyszerek szedése esetén nem emelkedett a kardiovaszkuláris kockázat (HR: 1,01, 95%CI:0,95-1,07, p=0,884). Az ibuprofen önmagában történő alkalmazása mellett gyakorlatilag nem volt kockázati eltérés (HR: 1,00, 95%CI: 0,93-1,07, p=0,996).
A nem-COX-szelektív NSAID-ok változatosak, rendszerint nagyobb szelektivitást mutatnak a COX-2 felé, mint a COX-1 felé, viszont az egyáltalán nem igaz, hogy a naproxen azért lenne kardiovaszkulárisan biztonságosabb az ibuprofennél, mert elsősorban COX-1 szelektív – jelentette ki a WHI analízis vezetője, Dr. Anthony A. Bavry (University of Florida, Gainesville). A diclofenac inkább a COX-2 szelektivitás felé hajlik, de a mellé társuló emelkedett kardiovaszkuláris kockázatnövekedés a Bavry-féle WHI analízisben nem érte el a szignifikancia határát. Az analízis szerint nem emelik a kardiovaszkuláris kockázatot a nem szelektív, és inkább COX-1 gátlást mutató NSAID-ok (ibuprofen, ketoprofen, indomethacinum).
Dr. Garret A. FitzGerald (University of Pennsylvania, Philadelphia) a Heartwire-nak küldött e-mailjében kijelentette, hogy a diclofenac kardiovaszkuláris kockázata a coxibokkal egyezik, a naproxen a coxiboknál kevésbé veszélyesnek látszik, ami farmakológiájával függ össze, hiszen kinetikája következtében aszpirin-szerűen viselkedik. Persze az adagok és az egyéni eltérések színezhetik a képet.
Dr. Elliot Antman (Boston) szerint a WHI analízis igen hasznos, bár egyedül nőkön történt megfigyeléseket rögzít és azt is igazolja, hogy a szelektív COX-2 gátlók többségénél kardiovaszkuláris kockázat keletkezik. Ugyanakkor nem hasonlítja össze közvetlenül az egyes gyógyszereket és túlzott következtetéseket von le. „Ami a COX-2 szelektivitást illeti, az ibuprofen biológiailag nagyjából megegyezik a naproxennel”- mondta.
Dr. Bavry végül megjegyezte, hogy mivel a vérlemezkéken nincsenek COX-2 receptorok, a szelektív COX-2 gátlók (a nem szelektív NSAID-okkal ellentétben) nem versengenek az aszpirinnel a receptorok kötési helyeiért (az aszpirin, mint az közismert a ciklooxigenáz-1 enzimet gátolja, annak receptorához kötődik, irreverzibilisen).Tehát az aszpirin valóban némi védelmet nyújthat a szelektív COX-2 gátló NSAID-ok kardiovaszkuláris mellékhatásai ellen, de ez nem jelenti azt, hogy közös adagolásuk javasolt lenne, t.i. a gyulladáscsökkentésért felelős COX-2 gátlókat éppen az aszpirin(COX-1 gátlás következtében kialakuló) káros gasztroenterológiai hatásai miatt fejlesztették ki.
Teljesen meggyőző adatok hiányában a nem aszpirin NSAID-ok előírásai egyelőre nem változnak.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
1. Heartwire
2. Heartwire
