A növekedési hormon-kezelés növeli a későbbi stroke veszélyét
A franciaorzsági Lorraine Egyetem kutatóinak legújabb megfigyelése szerint szignifikánsan magasabb a stroke előfordulása azon felnőttek között, akiket gyermekkorukban alacsony termetük – vagy növekedési hormon (GH) hiányuk – miatt növekedési hormonnal kezeltek.
Már egy 2012-ben megjelent közleményükben a francia kutatók kimutatták, hogy a különféle okok miatt (idiopathiás izolált GH-hiány, neuroszekretoros működési zavar, idiopathiás alacsony termet, stb.) 1985 és 1996 között rekombináns növekedési hormonnal kezelt gyermekek (6928 gyermek) felnőtté válásuk után (2009-ben értékelve) nagyobb arányban halnak meg, kiváltképp, ha nagyobb dózisú növekedési hormonkezelésben részesültek (Carel). Speciálisan magas volt közöttük a csonttumorok és az agyvérzések száma – az egyéb daganatos betegségek gyakorisága viszont általában nem emelkedett – jelentette ki a vizsgálat vezetője, Dr. Joel Coste, a párizsi Egyetem Hotel Dieu biostatisztikai és epidemiológiai vezetője.
A fenti megfigyelések nyomán részletesebb vizsgálatot indítottak a nem letális agyi vaszkuláris történések arányainak felderítésére, és azt tapasztalták, hogy ezek kockázata jelentősen 1,5-5,3-szorása növekedett a hormonkezeltekben a nem kezeltekhez képest. Két vizsgálatban a Safety and Appropiateness of Growth hormone treatment in Europe (SAGhE) hormonnal kezelt 6928 betegének anyagát és egy népességi alapú kohorszt hasonlítottak össze. A gyermekek mind rekombináns növekedési hormonkezelést kaptak még 1996 előtt, többségük idiopathiás izolált növekedési hormon-hiány miatt (5162 gyermek), és a kezelés idején átlagosan 11 évesek voltak.
Bár 18 esemény történt, de ebből csak 11-et tudtak kórházi zárójelentések és képalkotók segítségével bizonyítani: 5 subarachnoidális vérzés, 3 intracerebrális vérzés, és 3 iszkémiás stroke fordult elő. A stroke idején az átlagos életkor 24,2 év volt, 4 beteg meghalt (3 közülük subarachnoidális vérzésben). Amennyiben a nem követhető esetek egy részét is beszámítjuk, akkor valószínűleg 12,9 vérzéses esemény történt a növekedési hormont kapók csoportjában. Különféle statisztikai számítások után kijelentették, hogy az összes stroke előfordulásának SIR-je („standardized incident ratio”) 2,2 – 5,3, míg a vérzéses stroke előfordulásának SIR-je 5,7 és 7,0 közé tehető. „Amennyiben csak az alacsony termet miatt történik a kezelés, a néhány centiméteres növekedést szembe kell állítani a jelentős kockázattal”.
A tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi közleményében – melynek alcíme a „Ne árts” törvény volt - Dr. Rebecca Ichord (University of Pennsylvania, Philadelphia) azt emelte ki, hogy a vizsgálat dicséretesen egy nemzeti regiszter nagy anyagát öleli fel, hosszú követési idővel (Ichord). A tanulmánynak persze korlátai is vannak, hiszen nem tudjuk, hogy van-e oki összefüggés a növekedési hormon és a vérzéses stroke között – hiszen (szerencsére) a cerebrovaszkuláris események abszolút száma igen csekély volt. „Viszont a klinikai gyakorlat számára a megfigyelések igen jelentősek. El kell felejtenünk, hogy az egészséges gyermekeknek adott méregdrága kezelések kockázata elenyésző, hiszen még a kockázat igen kicsi növekedése is emberek halálát okozhatja” – jegyezte meg dr. Ichord.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. Neurology
3. The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism
4. Neurology
