A NSAID-ok növelik a vénás tromboembóliák kockázatát
A nem szteroid gyulladásgátlók gasztrointesztinális mellékhatásai közismertek, de növelhetik a szívinfarktusok és a vénás tromboembóliák előfordulását is. Számos képviselőjük recept nélkül is kapható, épp ezért igen fontos körültekintő alkalmazásuk.
A fájdalomcsillapító, lázcsillapító, és nagyobb adagokban gyulladáscsökkentő nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) mellékhatásai közül a gasztrointesztinálisok a leggyakoribbak. De egyéb jelentős mellékhatásaik is lehetnek, például egyik képviselőjüket, a rofecoxibot 2004-ben azért vonták ki a forgalomból, mert egy randomizált, placebóval ellenőrzött vizsgálatban jelentősen emelte a szívinfarktusok és a hirtelen szívhalálok előfordulási gyakoriságát, de más nem-specifikus ciklooxigenáz (COX)-gátlók esetén is észleltek káros szív- érrendszeri mellékhatásokat (McGettigan). Leggyakrabban alkalmazott képviselőik az aszpirin, az ibuprofen, a naproxen, melyeket általában vény nélkül is lehet vásárolni (OTC = „over the counter” gyógyszerek). A teljesség igénye nélkül ide tartozik a fenoprofen, a ketoprofen, az indomethacin, a sulindac, a diclofenac, a piroxicam, a meloxicam, és számos „coxib”, stb. Főleg osteoarthritisben, rheumatoid arthritisben, migrénes fejfájásban, köszvény akut fázisában, menstruációs fájdalmakban, posztoperatív fájdalmakban, lázas állapotokban, vesegörcsben és még számos egyéb betegségben használatosak.
A NSAID-ok emelhetik a vénás tromboembóliák (VTE) - a mélyvénás trombózisok (DVT) és a pulmonális embóliák (PE) - gyakoriságát, bár a széles tömegekre kiterjedő korábbi vizsgálatok eredményei nem teljesen egyértelműek. Eddig a legmagasabb vénás tromboembóliás kockázati arányt (RR=2,98) az irodalomban a COX-2 gátlók alkalmazása során írták le nőbetegekben (95%CI 1,32-6,73) (Bergendal), de voltak alig értékelhető, kicsiny kockázati arányt mutató eredmények is. Szívbetegekben a NSAID-ok emelik a halálozás kockázatát, naproxen és ibuprofen 1,2-1,3-szorosára, rofecoxib és celecoxib 1,7-szeresére, és diclofenac 2,1-szeresére (Gislason). Ezért New Yorkban a Medline, az Embase és a Cochrane adatbázisokban kikeresték a VTE- és a NSAID-ok kapcsolatára vonatkozó 597 potenciálisan releváns közleményt (Ungprasent), amelyek közül összesen 6 (1 kohorsz és 5 eset kontrollos) vizsgálatot tartottak alkalmasnak a meta-analízisre. A 6 vizsgálat összesen 21 401 VTE eseményt írt le. Az egyetlen kohorsz vizsgálat az USA-ban történt, 19 293 beteg szerepelt benne, és összesen 215 esemény történt. Az 5 case-control vizsgálatban 21 286 beteg és 110 824 kontroll személy szerepelt. Az utóbbi vizsgálatok az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Hollandiában, Dániában és Svédországban történtek 2007 és 2013 között.
Az adatok kiértékelését a Review Manager 5.2 (Cochrane Collaboration, Oxford, UK) segítségével végezték, eredményeiket a Rheumatology című lap online kiadásában jelentették meg 2014. szeptember 24.-én. A közlemény első szerzője Dr. Patompong Ungprasent (Bassett Medical Center and Columbia University, College of Physicians and Surgeons, New York City) szerint az NSAID-t használók körében szignifikánsan növekszik a VTE-k kockázata, ezért a NSAID-ok felírásánál körültekintően kell eljárni. A NSAID-okat használók között 1,8-szoros volt a VTE-s megbetegedések kockázata (95%CI 1,28-2,52). Még magasabb volt a kockázat a szelektív COX-2 gátlókat szedők között: RR = 1,99 (95%CI 1,44-2,75). Mindkét eredmény statisztikailag szignifikáns. Ebben a nagy, átfogó metaanalízisben a vénás tromboembóliás kockázati arány magasabbnak mutatkozott, mint egy korábbi metaanalízisben, ami a koronária artériák trombózisának kockázatát mérte fel (McGettigan). Érdekesség, hogy a megnövekedett VTE kockázatért elsősorban a COX-2 gátlók okolhatók. A COX-1 gátló aszpirin éppen a VTE-k prevenciójára használatos, ami szintén arra utal, hogy a megnövekedett VTE kockázat valódi oka a COX-2 gátlás. A pontos mechanizmus ugyan nem ismert, de a kutatók szerint „a COX-2 enzim gátlók hatására gátlás alá kerül a trombociták aktivációját gátló prosztaciklinek szintézise, ugyanakkor serkentődik az aktivált trombociták aggregációját elősegítő tromboxan kibocsájtása. Az így aktiválódott trombociták aggregációja beindítja a koagulációs kaszkádot, és bekövetkezik a trombózis”. A szelektív COX-2 gátlók mellett a VTE-k kockázata kissé magasabb volt, mint általánosságban a NSAID-ok mellett, de a konfidencia intervallumok gyakorlatilag fedik egymást. A NSAID-ok mindennapos használata miatt figyelni kell a VTE-s kockázatokra.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. Rheumatology
3. JAMA
