A nyirokcsomó-pozitív emlőrák miatt adjuváns kezelésben részesült betegek menstruációs kórtörténete és életminőségének változása: az NSABP B-30 vizsgálat eredményei

Célkitűzés
Az emlőrák miatt adjuváns kemoterápiában részesülő nőknél fennáll az amenorrhoea kockázata. A National Surgical Adjuvant Breast and Bowel Project B-30 jelű vizsgálata a menstruációs kórtörténet (MH, menstrual history) és az életminőség (QOL, quality of life) alapján hasonlította össze a kezelés hatását e kimeneteli paraméterre.

Betegek és módszerek
A betegek véletlen besorolás alapján az alábbi kezelések valamelyikében részesültek: szekvenciális doxorubicin (A) és cyclophosphamid (C), majd docetaxel (T; AC→T), egyidejű TAC vagy AT (változó [24, 12, 12 hetes] időtartammal) és C alkalmazása. A hormonreceptor-pozitív tumorban szenvedő nőbetegek endokrin terápiában részesültek. Az MH és QOL felmérése standardizált kérdőívek segítségével történt a vizsgálatba való belépéskor; a 4. ciklus 1. napján; majd 6 havonta 24 hónapon keresztül. Az előre meghatározott analízisek kitértek az amenorrhoea arányának kezelési csoportonkénti meghatározására, ezen túlmenően minden kezelési csoportban elemeztük a QOL-t, valamint az amenorrhoea és aQOL közötti összefüggéseket.

Eredmények
A véletlen besorolás után 12 hónappal szignifikáns különbség mutatkozott az amenorrhoea arányában a kezelési csoportok között: 69,8% AC→T esetén, 57,7% TAC mellettés 37,9% AT esetében (p < 0,001). A tamoxifenadás nélküli AT-kezelés mellett bizonyulta legkisebbnek az amenorrhoea aránya. Hat hónap múltán rosszabb életminőséget regiszráltunk AC→T kezelés mellett, a 12. hónapra azonban kiegyenlítődtek a különbségek. Minden kezelési forma alkalmazását követően a kiindulási szint fölé emelkedett a tünetek gyakorisága. A többváltozós, ismételt mérések modellje szerint a kezelési csoport, az időpont, az életkor és a tamoxifenadás mutatott szignifikáns kapcsolatot a tünetek súlyosságával (p < 0,002, minden paraméterre vonatkozóan).

Következtetések
Az egyes csoportokban szignifikánsan eltérőnek bizonyult az amenorrhoea előfordulási aránya; a legkisebb értékeket az AT csoportban kaptuk. A hosszabb idejű terápiában (AC→T) részesült betegeknél a 6 hónap elteltével felmért tünetek súlyosabbak, az életminőség pedig rosszabb volt, 12 hónap múltán azonban már nem volt különbség a rövidebb távú terápiákhoz képest.