A nyombélfekély kezelése és a Helicobacter pylori eradikációja omeprazol alapú hármas és négyes kombinációs kezeléssel: 24 hónapos követés

Bevezetés

Mindmáig nem egyértelmű, milyen kezelés a legmegfelelőbb H. pylori fertőzés esetén. A bizmutból, metronidazolból és tetracyclin-kloridból álló kombináció (BMT, „klasszikus” hármas terápia) ugyan hatékonynak bizonyult [1–4], a betegek rossz együttműködése és a metronidazollal szembeni rezisztencia [5,6] miatt azonban ezt felváltotta a protonpumpagátlót tartalmazó hármas kombinációs kezelés [7–10]. A gyakorlatban e kombinációval csak a betegek 70–87%-ánál sikeres az eradikáció [11]. Miután bebizonyosodott, hogy az omeprazol hatékonyabbá teszi a BMT-terápiát, csökkenti mellékhatásait és lerövidíti a kezelés sikerességéhez szükséges időt [12,13], az omeprazolt, bizmutot, metronidazolt és tetracyclint tartalmazó négyes kombinációt (OBMT) javasolták a H. pylori fertőzés kezelésének legjobb módszereként [14–17]. Más kutatók szerint az OBMT csak végszükség esetén alkalmazandó – ha semmilyen más kezelés nem bizonyult hatékonynak [18–22]. Egy 1999-es metaanalízisben 24 vizsgálat eredményeinek összesítésével kimutatták, hogy a H. pylori fertőzés eradikációjának aránya hasonló volt a protonpumpagátlót tartalmazó hármas és négyes kombinációk alkalmazása esetén [11]. Kevéssé tanulmányozták azonban prospektív klinikai vizsgálatokban a hármas és négyes kombinációs terápiás protokollok egymáshoz viszonyított hatékonyságát és ezek kapcsán a betegek együttműködését. Az általunk végzett prospektív, véletlen besorolásos, egyetlen intézményben végzett, egyszeresen vak vizsgálat célja tehát a 10 napos omeprazol-amoxicillin-clarithromycin (OAC10) és a 10 napos omeprazol-bizmut-metronidazol-tetracyclin (OBMT10) kombinációs kezelés hatékonyságának összehasonlítása volt a nyombélfekély kezelésében és a H. pylori eradikálásában. Célul tűztük ki továbbá az eradikációt követő relapsus gyakoriságának és a betegek állapotának hosszú távú követését.