A p16-expresszió, a hipoxás sejtszenzitizáló szerek hatékonyságát előre jelző biomarker oropharyngealis carcinomában

A humán papillomavírusnak (HPV, human papillomavirus) az oropharyngealis carcinomák (OPC, oropharyngeal cancer) kimenetelében szerepet játszó prognosztikai jelentőségére vonatkozó ismeretek különböző, az egy-egy intézetre korlátozódó, illetve kooperációs vizsgálatoknak köszönhetően gyorsan bővülnek. Mit kezdjünk ezzel az információval, és hogyan tudjuk azt a napi terápiás gyakorlatban alkalmazni? Az a felismerés, hogy a HPV-fertőzés a fej-nyaki rákok (HNC, head and neck cancer) egyik altípusában az OPC szempontjából kockázati tényezőnek számít, arra késztette az onkológus kutatókat, hogy újraértékeljék a klinikai vizsgálatok eredményeit és a jelenlegi prognosztikai tényezőket. Különböző demográfiai jellemzőkkel rendelkező betegeknél kimutatták, hogy a különböző kockázati tényezők és változó kimenetelek mellett jelentkező HPV-pozitív OPC a HPV-negatív OPC-től biológiailag elérő entitás.

Más együttműködő munkacsoportok adataival összhangban, Rischin és munkatársai is arról számoltak be, hogyp16-pozitív daganat esetén a p16-negatív daganathoz képest jobb a betegek kétéves teljes túlélése, a terápiás kudarctól mentes túlélés, valamint a lokoregionális daganatkontroll. A lokálisan kiterjedt HNC esetében standard, nem sebészeti kezelést alkalmazó klinikai vizsgálat (melyben szájüregi rákban, illetve az oropharynx, larynx és a hypopharynx területét érintő betegségben szenvedő betegek vettek rész) olyan betegeket hasonlított össze, akik 70 Gy kumulatív sugárdózissal végzett besugárzásban részesültek, emellett az 1., 4 és 7. hételső napján 100 mg/m2 cisplatint kaptak, melyet a betegek egy részénél hipoxia-sejtszenzitizáló tirapazaminnal is kiegészítettek. Ahogyan korábban beszámoltak róla, a tirapazaminadása nem gyakorolt klinikailag kedvező hatást a három végpontra. Mindazonáltal a csak az OPC-alcsoportban vizsgálva, a p16-státustól függő különbségeket észleltek a túlélésben. A korábban Ang és munkatársai által végzett vizsgálathoz hasonlóan (mely véletlen besorolásos, III. fázisú vizsgálat [RTOG 0129] volt az akcelerált radiokemoterápia és a standard radiokemoterápia alkalmasságának összehasonlítására), nem volt szignifikáns különbség a távoli metasztázis tekintetében; a p16-pozitív daganatok jobb kimenetelének hátterében a jobb lokoregionális daganatkontroll állt.