A placenta a lánycsecsemők életképességének kulcsa

A korábbi kutatások azt jelezték, hogy a fiú magzatok gyorsabban növekednek a méhben, nagyobb testhosszúságot érnek el és átlagosan nagyobb születési súllyal jönnek a világra, mint a lányok. Egyes szerzők ezt annak a jeleként értékelik, hogy a fiú magzatokat tápláló méhlepény hatékonyabban működik. Ez azonban azzal a hátránnyal jár, hogy a fiú csecsemők esetében kevesebb kapacitás marad arra az esetre, ha nem kívánt egészségi esemény következik be. Ennek következtében a fiúk esetében nagyobb a táplálkozási hiányállapotok kialakulásának esélye, amely növekedési elmaradáshoz és a születési súly csökkenéséhez vezet, emellett fokozza a kardiovaszkuláris betegségek előfordulásának esélyét felnőttkorban.

A most közzétett vizsgálatban a kutatók azt elemezték, van-e különbség a génexpresszió tekintetében a fiúk és a lányok között. A közlemény rangidős szerzője, Claire Roberts professzor úgy fogalmaz, hogy vizsgálatuk azt igazolta, hogy „tagadhatatlan genetikai és élettani különbségek állnak fenn a fiúk és a lányok között, melyek messze túlmutatnak a nemi jegyek különbözőségén. „Már egy idő óta tudjuk, hogy a túlélési harcból a lányok kerülnek ki győztesen, amit az is jelez, hogy a lányok csoportjában jobb a koraszülések kimenetele, illetve kisebb a halvaszületés és az újszülöttkori halálozás aránya, emellett ritkábban fordulnak elő szövődmények (pl. macrosomia) is. A fiú csecsemők általában gyorsabban és nagyobbra nőnek. Ez a nemi különbség nem csak az emberek, hanem az állatok esetén is fennáll, ám eddig nem sokat tudtunk ennek hátteréről – magyarázza Roberts professzor. − A lányok nagyobb eséllyel alkalmazkodnak a kedvezőtlen kockázati tényezőkhöz a fejlődés és a túlélés tekintetében egyaránt.”

A mostani kutatásban 300 placentából származó mintákat elemeztek, és a szerzők több mint 140 különbséget találtak a génexpresszió tekintetében a fiúk és a lányok között. Különösen szembetűnőek voltak az eltérések a méhlepény növekedését elősegítő LH és hCG hormont kódoló génekben. A szerzők ezt annak a jeleként értékelik, hogy a lány magzatok többet „invesztálnak” az extraembionális szövetek fejlődésébe, mint a fiúk.

A mostani megállapítások megerősítik azokat a további vizsgálatokat, melyek szerint a fiú csecsemők esetében jelentősebb erőforrások fordítódnak az embrionális szövetek fejlődésére (a testi növekedésre és fejlődésre), ezért kevesebb marad az extraembrionális szövetekre, mint a lányoknál. Ennél fogva az utóbbiak jobban meg tudnak birkózni a terhességi szövődményekkel és a betegségekkel.

„Eredményeink arra utalnak, hogy az emberi placentában markáns nemi különbségek mutatkoznak a génszabályozásban – mondja a közlemény első szerzője, Sam Buckberry, a University of Adelaide PhD hallgatója. – Azt találtuk, hogy a lány csecsemőknél jóval kifejezettebb a méhlepény fejlődésében, a terhesség fennmaradásában és az anyai immuntoleranciában szerepet játszó gének expressziója. Ezt azt tükrözi, hogy a lányok eredményesebben alkalmazkodnak a fejlődés során előforduló nem kívánt eseményekhez.”