A progeszteron nem előzi meg a vetélést
Az ismételt vetélésen átesett nők terhesség alatti progeszteronkezelése nem befolyásolta az élveszületések arányát sem a nemkívánatos újszülöttkori kimeneteleket a placebóhoz képest.
Egy kezelési szándék szerinti kis eteszámú, randomizált, kontrollált vizsgálat során Arri Coormarasamy, MB (Birminghami Egyetem, Egyesült Királyság) és munkatársai nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget az élveszületések arányában a progeszteronnal kezelt (65,8%) és a placebót kapó (63,3%) nők között (relatív kockázat [RR, relative risk]: 1,04; 95%-os konfidencia intervallum [CI, confidence interval:] 0,94–1,15).
Nem volt szignifikáns különbség az újszülöttek nemkívánatos kimenetelei között sem; a progeszteron csoportban 3,0% volt a veleszületett rendellenességek aránya, és a placebo csoportban 4,0% (RR: 0,75; 95% CI: 0,31–1,85) – írták a szerzők a New England Journal of Medicine hasábjain.
Hasonlóan nem szignifikáns eredményeket kaptak a két csoport összevetésekor a klinikai, a folytatódó (12. hetes) és az ektópiás terhességek arányát, a vetélések és a halvaszületések arányát, valamint az újszülöttek kimeneteleit tekintve. A gesztációs kor eloszlása is hasonló volt a csoportokban.
Coormarasamy elmondta, hogy az eredmények eltértek a korábbi kutatások alapján várttól. „Korábban számos esetben az ismétlődő vetélés kivédése érdekében adtak progeszteront, de a mostani eredmények azt mutatják, hogy a progeszteron terápia nem csökkenti az ismételt vetélések előfordulását”.
A progeszteron kezelés nemigen befolyásolta a vetélések arányát sem. A terhesség 34. hete előtt megszületett újszülöttek aránya gyakorlatilag egyforma volt a progeszteron és a placebo csoportban (3,8%, illetve 3,7%); a kis különbség messze nem volt szignifikáns (RR: 1,03; 95% CI: 0,44–2,45).
Dr. Jacques Mortiz (New York-Presbyterian/Lower Manhattan Kórház, New York City) szülész-nőgyógyász szerint, bár ebben a vizsgálatban a progeszteron nem védte ki a vetélést, ezek az eredmények nem változtatják majd meg a klinikai gyakorlatot. Úgy gondolja, hogy ismételt vetélés esetén a nők továbbra is kapni fognak progeszteront, mivel erre a problémára nincs jó gyógyszer, és az orvos mégis adni akar valamit, ami esetleg segíthet.
Dr. Ruth Lathi szülész-nőgyógyász (Stanford Egyetem) azt mondta, hogy az első trimeszterben történő vetélés leggyakoribb oka az embrió valamilyen sporadikus kromoszóma-rendellenessége, a hormonoktól nem várható, hogy ezen segítsenek és így csökkentsék a vetélések számát. Hozzátette, hogy a vizsgálat egyik gyengesége, hogy a progeszteront csak a terhesség létrejötte után kezdték alkalmazni, nem pedig azt megelőzően, a luteális fázisban. Lehet ugyanis, hogy a vizsgált nőkben már az implantációval is baj volt, amikor még nem kaptak progeszteront.
Egy másik gyengeségre maga Coormarasamy és munkatársai hívták fel a figyelmet: mivel a progeszteron csoportban minden nő napi 2x400 mg progeszteront kapott vaginálisan, az eredmények nem általánosíthatók olyan betegekre, akik más dózisban vagy másféle módon kapták a gyógyszert. Megemlítette azt is, hogy a progeszteron hatására nem nőtt a veleszületett rendellenességek aránya, bár a vizsgálat ereje túlságosan kicsi volt ennek elemzéséhez.
Forrás: MedPage Today
