A reggeli sport hatása a rákkockázatra
Egy új vizsgálat szerint kisebb eséllyel kell rákbetegség kialakulására számítaniuk azoknak, akik a reggel 8 és 10 óra közötti időszakra időzítik a rendszeres napi testedzésüket, szemben azokkal, akik a nap későbbi szakaszában sportolnak.
Az International Journal of Cancer című lapban nyilvánosságra hozott kutatási eredmények alapként szolgálhatnak azokhoz a jövőbeni vizsgálatokhoz, melyek azt hivatottak feltárni, hogy a fizikai aktivitás időzítésének mennyiben befolyásolja a rákkockázat csökkentésének mértékét.
Korábbi kutatások már igazolták, hogy a szabadidős sporttevékenységek többféle daganattípus kialakulásának kockázatát mérsékelhetik. Ennek az információnak pedig kiemelkedő jelentősége van annak fényében, hogy a rosszindulatú daganatok, illetve az általuk okozott halálozás szinte a világ minden pontján hatalmas feladatot és anyagi terheket ró az egészségügyi ellátó rendszerre. Az USA statisztikája szerint pl. 2020 végére csaknem 2 millió embernél diagnosztizálnak rákbetegséget, és több mint 600 ezer ember halálát okozza valamilyen rosszindulatú daganat. Az óriási esetszámok miatt akár már csekélynek tűnő változtatásokkal is jelentős javulás érhető el a teljes népesség szintjén.
Az amerikai statisztikáknál maradva, a 2018-as adatok szerint az USA felnőttkorú lakosságának csaknem felénél nem teljesültek a minimális aerob fizikai aktivitásra vonatkozó irányelvek. A fizikai aktivitás növelése, illetve pozitív hatásának optimalizálása egy lehetséges eszközként kínálkozik a rákbetegség prevalenciájának csökkentésére.
Korábbi kutatások alapján az is egyértelműnek látszik, hogy a cirkadián ritmus is befolyásolja, hogy valakinél milyen valószínűséggel alakul ki rákbetegség. Az International Agency for Research on Cancer osztályozta az arra vonatkozó bizonyítékokat, mely szerint valószínűleg fokozza a rákbetegség rizikóját az a tény, hogy az éjszakai műszakban végzett munka felborítja a cirkadián ritmust. Az éjszakai munka leginkább az emlőrákok esetében igazoltan hajlamosító tényező, de például a prosztatarák esetében kevésbé egyértelműek az erre utaló bizonyítékok. Ezzel párhuzamosan azt is kimutatták, hogy a fizikai aktivitás hatással van a cirkadián ritmusra. Egy 2019-ben nyilvánosságra hozott kutatás szerint például a napközbeni testedzés javíthatja a cirkadián ritmust és mérsékelheti a kóros alvásmintázat nem kívánt hatásait. Annak ismeretében, hogy a testedzés potenciálisan csökkenti a rákkockázatot és javítja a cirkadián ritmust, illetve hogy a cirkadián ritmus egyensúlyának felborulása rákbetegségre hajlamosíthat, a most megjelent közlemény szerzői abból a hipotézisből indultak ki, hogy a fizikai aktivitás időzítése ugyancsak hatással lehet a rákkockázatra.
E hipotézisük tesztelésére jelen vizsgálatukban 2795 résztvevő adatait elemezték, akik mindannyian egy spanyolországi esetkontroll-vizsgálat, a MCC-Spain résztvevői voltak. A MCC-Spain célja a gyakoribb tumortípusok kockázati tényezőinek azonosítása mellett olyan módszerek megtalálása, melyekkel ezek a rizikófaktorok kiiktathatók vagy legalább hatásuk csökkenthető.
A szerzők 2008 és 2013 között felmérték, hogy a résztvevők milyen mértékben végeznek szabadidős sporttevékenységet, illetve háztartási fizikai aktivitást. Három évvel később ezeknek a tevékenységeknek az időzítésére is rákérdeztek. Ezen belül külön elemezték 781 emlőrákos nő és 504 prosztatarákos férfi adatait. A kontrollcsoportot nemük és életkoruk szerint hasonló személyek alkottak.
Az adatok azt mutatták, hogy az emlőrák és prosztatarák előfordulására leginkább a reggel 8 és 10 óra közötti fizikai aktivitás volt pozitív hatással. Az emlőrákkal diagnosztizált betegek kb. 7%-a, míg a kontrollcsoport 9%-a időzítette sporttevékenységét leginkább a reggeli órákra, míg a prosztatarák esetében ez az arány 12,7%, illetve 14% volt. A szerzők által kifejlesztett modellel számolva a reggeli testedzés potenciálisan 25%-kal csökkenti az emlőrák kialakulásának rizikóját azokhoz képest, akik nem végeznek fizikai aktivitást. Hasonló következtetéseket tudtak levonni a prosztatarákra vonatkozóan is, ahol a rizikócsökkenés mértékét 27%-ban adtak meg a fizikai aktivitást nem végzőkhöz képest. Szemben az emlőrákkal, ahol a reggeli (reggel 8 és 10 óra közötti) és esti (este 7 és 11 óra közötti) testmozgás rákkockázatot mérséklő hatása között szignifikáns különbség mutatkozott, prosztatarák esetében ilyen különbséget nem sikerült igazolni a reggeli és esti sporttevékenység között, hiszen az esti sportolás is 25%-os rizikócsökkenést eredményezett, így a különbség nem szignifikáns.
A szerzők feltételezik, hogy az emlőrák esetében a reggeli sporttevékenység kedvező hatásai az ösztrogénszinttel lehetnek összefüggésben. A magas ösztrogénszintek igazoltan emelik az emlőrák kockázatát, a fizikai aktivitás ugyanakkor csökkenti az ösztrogénszinteket. Ismert tény az is, hogy az ösztrogéntermelés reggel 7 óra körül a legaktívabb.
A kedvező hatásért felelős másik tényezőként a melatonint valószínűsítik. Kimutatták, hogy a melatonin védő hatást fejt ki a rákbetegséggel szemben, a nap második szakaszában és este végzett sporttevékenység ugyanakkor késleltetheti a melatonin termelődését.
