hirdetés
hirdetés

Reumatológia

A spondiloartritisz késői diagnózisának financiális kihatásai

A spondiloartritisz (SpA) korai diagnosztikáját nehezíti, hogy a háti gerinc fájdalma gyakori panasz az átlagpopulációban, legtöbbször komoly be­tegség nélkül. Akár 8–10 év is eltelhet az első tünetek jelentkezése és az SpA definitív diagnózisának felállítása között. A szerzők egy olaszországi regiszter adatai alapján felmérték a késői diagnózisból eredő egészség­ügyi költségeket. A korai felismerésben és kezelésben kulcsszereplők az alapellátás orvosai.

ClinicoEconomics and Outcomes Research, 2018. március

hirdetés

A spondiloartritisz (SpA) progresszív betegség, mely fokozatosan a gerincoszlop merevségéhez és ezen keresztül funkciócsökkenéshez vezet. Az SpA gyűjtő­fogalom, mely egyrészt azokat az eseteket jelöli, ahol a röntgenvizsgálat már szerke­zeti eltéréseket mutat a gerincoszlopon és a szakroiliakális ízületekben, illetve azokat a betegeket is felöleli, akiknek a röntgen­felvételén még nem látszik kóros eltérés. A betegség rendszerint az élet harmadik évtizedében kezdődik, és a férfiakat kétszer olyan gyakran érinti, mint a nőket.

Az SpA diagnosztikájában és klasszifi­kációjában többféle klinikai index (pl. 45 éves kor előtt fellépő krónikus hátfájás, gyulladásos eredetű háti fájdalom, perifé­riás és extraartikuláris manifesztációk, nem szteroid gyulladáscsökkentők hatására lét­rejövő tüneti válasz, SpA szempontjából pozitív családi kórelőzmény) és többféle laboratóriumi index (HLA-B27 és akutfázis-reagens teszt, képalkotó vizsgálati leletek) használatos. Az axiális SpA besorolására és szűrésére kidolgozott új kritériumok alapvetően fontosak a betegség korai fel­ismerése és kezelése érdekében. Az SpA diagnosztikájának legfontosabb képalkotó módszere az MRI.

Az egyes felmérések 0,32% és 1,4% között adják meg az SpA prevalenciáját. E betegség ellátása jelentős terhet ró az egészségügyi ellátó rendszerekre, csökken­ti a betegek munkahelyi produktivitását és teherbíró képességét. Az SpA jelentősen befolyásolja az életminőséget is azáltal, hogy a betegeknek fizikai korlátokkal kell szembenézniük a mindennapokban, és szociális kapcsolataik is sérülhetnek. A csökkent fizikális teljesítőképesség jelenti a legnagyobb költségforrást.

A betegség anyagi vonatkozásait elem­ző kutatások sora igazolta, hogy az SpA (és ezen belül is leginkább a spondylitis ankylopoetica) jelentős pénzforrásokat emészt fel mind a szociális gondozás, mind az orvosi ellátás területén. Az indirekt költségek körébe sorolhatók a munkából kiesett napok, illetve a produktivitás csök­kenése. A szerzők által idézett olaszországi adatok szerint a spondylitis ankylopoetica biológiai szerekkel történő kezelése éven­te kb. 20 millió euró kiadást jelent az olasz egészségügyi ellátó rendszernek, ami azonban a diagnosztizált esetek mindössze 22%-át öleli fel.

Az SpA ellátása során a legnagyobb problémát a késői diagnózis okozza: az első tünetek jelentkezése és a definitív diagnózis felállítása között átlagosan 8–10 év telik el. A diagnosztikai késedelem nemcsak a be­teg szempontjából jár hátrányokkal, de időt enged a betegség további progressziójának is, direkt és indirekt módon is növeli a be­tegség ellátási költségeit. A késő diagnózis késlelteti a kezelést, és részben elvesznek a rokkanttá válás lassításából és az életmi­nőség javításából eredő előnyök is.

Egy brit felmérés 8,57 évben adta meg a diagnosztikai késedelem átlagos időtar­tamát, melynek következtében részben vagy teljesen elvész a gerinc mobilitása, és munkaképes korú betegek keresőkép­telenné válnak. A kezelés igazoltan hatásos szerei az NSAID-ok, valamint a TNF-α- és IL-17-gátló szerek. Ha idejében megkez­dődik az NSAID-terápia, valamint az első tünetek jelentkezése után 4 éven belül megszületik a diagnózis, mely módot ad az anti-TNF-kezelésre, úgy a betegséggel összefüggő károsodások progressziója lassítható. A TNF-alfa-gátló terápia jobb választ eredményez akkor, ha az első tü­netek jelentkezésétől számítva 10 évnél rövidebb idő telt el. A késői diagnózis el­sősorban azzal magyarázható, hogy a ge­rinctáji fájdalom igen gyakori tünetnek szá­mít az átlagpopulációban, és a hátterében az esetek túlnyomó többségében nem áll jelentős betegség. Hozzájárul ehhez még az is, hogy a régebbi diagnosztikai kritériu­mok radiológiai eltéréseket kívántak meg, ezek azonban rendszerint csak a betegség későbbi stádiumaiban jelennek meg. A je­lenleg érvényes diagnosztikai kritériumok azonban már lehetőséget adnak az SpA korábbi kórismézésére.

A közlemény olasz szerzői ökonómiai modell segítségével igyekeztek felmérni azt, hogy a szokványos klinikai gyakorlat­ban alkalmazott speciális tesztek és gyógy­szeres kezelések milyen befolyással vannak az ellátás költségeire.

Betegek és módszerek

Az elemzés alapját az alapellátási adato­kat gyűjtő regiszterek adatai képezték. Az adatbázisból azokat a betegeket gyűjtötték ki, akiknek nyilvántartásában legalább egy SpA kód szerepelt (ICD-9 szerinti 720-as kód: „spondylitis ankylopoetica és egyéb gyulladásos eredetű spondilopátiák”). Ezen belül: 720.0 Spondylitis ankylopoetica; 720.1 Spinális entezopátia; 720.2 Másho­vá nem sorolt szakro-iliitisz; 720.8 Egyéb gyulladásos spondilopátiák; 720.9 Nem specifikált gyulladásos spondilopátia.

Eredmények

A több mint 1,5 milliós populációban 6461 fő nyilvántartásában szerepelt legalább egy SpA diagnózis. Az elemzésre nem alkalmas betegek kizárását követően az analízis alap­ját végül 1084 beteg adatai képezték, ami a 25−45 éves populációra vetítve 2,2/1000 incidenciának felel meg. Három évre számít­va az összegzett gyógyszerköltség 27 260 euró volt. A leggyakrabban rendelt szerek: glükokortikoidok, propionsav- és ecetsav-származékok és ezekkel rokon vegyületek. Összesen 4005 szakorvosi vizitre került sor, többnyire szakorvosi állapotfelméréssel és laboratóriumi vizsgálatokkal; ezek összkölt­sége 125 507 eurót tett ki. Általánosságban az SpA definitív diagnózisának felállítása előtti 3 évben minden beteg átlagosan négyszer vett igénybe szakorvosi szolgál­tatást és négy doboz gyógyszert vett be nem diagnosztizált SpA-jára.

Feltételezve, hogy az elemzés alapjául vett adatbázis az olaszországi népesség reprezentatív mintáját képviseli, az SpA diagnózisa előtti 3 évben országosan összesen több mint 5,4 millió eurót emésztett fel a 38 232 új beteg kivizsgálása és kezelé­se 2010 és 2013 között.

Megbeszélés és következtetések

Az SpA jelentős funkciókárosodást okozó betegség, mely megzavarja a betegek nor­mális mindennapi életét. A korai diagnózis és a megfelelő kezelés képes csökkenteni a betegség progresszióját, emellett javítja a betegek általános állapotát és életminő­ségét mind rövid, mind hosszú távon. Az első tünetek jelentkezése és a diagnózis felállítása között eltelt hosszú idő főként az SpA korai felismerésének nehézségeivel magyarázható.

Ez a retrospektív vizsgálat volt az első, amely olaszországi adatok alapján kísérelte meg felmérni a késői diagnózis hatásait. Az egészségügyi regiszterből 1084 beteget azonosítottak, életkoruk 25 és 45 év közé esett. Ezek a betegek kb. 153 000 euró ki­adást jelentettek az egészségügyi ellátó rendszer számára az SpA definitív diagnó­zisának felállítását megelőző 3 évben, ami főként az egészségiállapot-felméréseket és a gyógyszeres kezelés költségeit foglalta magába. Utóbbival kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy diagnózis hiányában az alkalmazott gyógyszerek feltehetőleg nem mindig feleltek meg a beteg állapo­tának. A szerzők feltételezése szerint ez az összeg képviseli azt a költséget, amely az SpA diagnózisának elmaradása miatt ter­heli az egészségügyi ellátó rendszert, és amely valószínűleg csökkenthető, ha már korán megszületik a korrekt kórisme. A tel­jes olaszországi népességre vetítve 5,4 mil­lió euróra becsülhető az összköltség 2010 és 2013 között.

Az alapellátást nyújtó háziorvosok kulcsszerepet játszanak a diagnosztikai késedelem csökkentésében, ezért fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy haladékta­lanul indítsák el a kivizsgálást, ha felme­rül a gyanú, hogy a beteg hátfájásának hátterében SpA húzódhat meg. Speciális esetekben – pl. fiatal beteg; gyulladásos jellegű fájdalom, gyakran éjszaka; alternáló isiászos panaszok, terhelő családi kórtörté­net; egyéb fennálló betegségek (pszoriázis, uveitisz, dactilitisz, entezitisz) – a beteget reumatológushoz kell irányítani.

Összegzés

A vizsgálat tett először kísérletet az SpA késői diagnosztikájából adódó költségek kvantitatív meghatározására. A kapott adatok segítséget nyújthatnak országos és regionális szinten az egészségügyi döntéshozóknak, hogy több ismerettel rendelkezzenek az SpA diagnosztikájának és terápiájának mindennapi klinikai gya­korlatáról, felmérhessék a késői diagnózis gazdasági kihatásait rövid és középtávon.

Az ismertetés alapjául szolgáló közlemény:

Mennini FS, et al. Economic evaluation of spondy­loarthritis: economic impact of diagnostic delay in Italy. ClinicoEcon Outcomes Res 2018;10:45–51

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.