A szép új világ választása: infarktust vagy rákot?

  Amióta a jelenleg leghatásosabb koleszterincsökkentő gyógyszerek, a sztatinok megjelentek, azóta találkozhatunk az irodalomban és a médiában kétkedő, az „alacsony” LDL-koleszterin veszélyeit taglaló cikkekkel. Az elmúlt években lezárult, nagy dózisú sztatinokkal végzett vizsgálatok egyrészt átíratták a nemzetközi és nemzeti terápiás ajánlásokat, másrészt újra felhívták a figyelmet az esetleges mellékhatások jelentőségére.A sztatinok, különösen a maximális dózisú sztatinok szedésekor a transzaminázok szintjének emelkedése mellett a miotoxicitás a leggyakoribb nemkívánatos mellékhatás (a kreatinkináz szérumszintjének emelkedésével vagy anélkül). Az ajánlásokat is megváltoztató sztatinvizsgálatok jelentősége éppen abban áll, hogy bebizonyították: 1,8 mmol/l alatti LDL-koleszterin-szint elérése és megtartása mellett lelassítható vagy akár megállítható az atherosclerosis folyamata.
  A sztatinkezelés biztonságosságával, az esetleges mellékhatások előfordulásával 2006- ban több nemzetközi kongresszus (NCA, IAS) is foglalkozott, nagy nevű kardiológiai újságok (pl. az American Journal of Cardiology) külön mellékletben tárgyalták a témát. A sztatinok több mint húszéves története alatt eddig több száz különféle vizsgálatban próbálták követni, összehasonlítani és elemezni a lipid és nem lipid paraméterekre és a klinikai végpontokra kifejtett hatásaikat. A nagyszámú vizsgálati eredmény értelmezésének megkönnyítéséhez időnként metaanalízisek látnak napvilágot, amelyek segítségével eligazodhatunk az alkalmazott kezelések jó és kevésbé jó hatásai között. Vagy éppen összezavarnak mindent.