A szövődményes Crohn-betegség kezelésének fő irányvonala gyakorlati útmutató
2007. szeptember 01. 00:00
A mesterséges táplálás manapság is a klinikai gyakorlat mostohagyermeke, hiszen sok kórház és alapellátási körzet nélkülözni kénytelen a hozzáértő szakembereket. Kórházi körülmények közt a betegek akár 40%-a elégtelen táplálásban részesül [1], és ismert, hogy az elégtelen tápláltsági állapot befolyásolja a kezelés eredményességét és költségeit [2]. Az előbbiek ismerete, valamint az Európában és máshol működő szakértői testületek elhivatottsága sem változtat azonban azon, hogy e téren viszonylag kevés orvos és munkacsoport mellett áll megfelelő szakember. A skandináv országok, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok élen járnak a sok kórházban dolgozó multidiszciplináris táplálkozástudományi csapatok számát tekintve (az Egyesült Királyságban a kórházak közel felében van ilyen) [3], míg Németországban, Ausztriában és Svájcban az arány nem éri el az 5%-ot sem [4].
Gyakran hozzák fel érvként – legalábbis az Egyesült Királyságban –, hogy a kórházak rendelkezésére álló anyagi forrásokat más, elsőbbséget élvező kérdések megoldása emészti fel. A Royal College of Physicians [5], vagy a nemrégiben a National Confidential Enquiry into Patient Outcome and Death adatai alapján szerkesztett tanulmányhoz hasonló nagyhatású közlemények hatására a helyzet lassan mégis változik. Az említett vizsgálatok egyik igen specifikus megállapítása pédául, hogy a multidiszciplináris táplálkozástudományi munkacsoportok hiányának egyik következménye, hogy általánosságban nem megfelelő a perkután gastrostoma- beültetésre kerülő betegek szelekciója [6]. Lassan elfogadottá válik, hogy egyetlen kórház sem működhet táplálkozási szolgálat nélkül – de a változás fájdalmasan lassú.
Gyakran hozzák fel érvként – legalábbis az Egyesült Királyságban –, hogy a kórházak rendelkezésére álló anyagi forrásokat más, elsőbbséget élvező kérdések megoldása emészti fel. A Royal College of Physicians [5], vagy a nemrégiben a National Confidential Enquiry into Patient Outcome and Death adatai alapján szerkesztett tanulmányhoz hasonló nagyhatású közlemények hatására a helyzet lassan mégis változik. Az említett vizsgálatok egyik igen specifikus megállapítása pédául, hogy a multidiszciplináris táplálkozástudományi munkacsoportok hiányának egyik következménye, hogy általánosságban nem megfelelő a perkután gastrostoma- beültetésre kerülő betegek szelekciója [6]. Lassan elfogadottá válik, hogy egyetlen kórház sem működhet táplálkozási szolgálat nélkül – de a változás fájdalmasan lassú.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
