A tartós leishmania-fertőzés immunizál
A leishmaniasis kórokozói a betegség akut fázisa után alacsonyabb számban, de továbbra is jelen vannak a szervezetben. Ezzel tartósan stimulálják az immunvédelmet, és megakadályozzák az újabb fertőzést.
Egyes kórokozók, mint például a bárányhimlő vírusa, a betegség akut fázisa után képesek tartós immunitást fenntartani, ami megvéd az újabb fertőzéstől. Bizonyos esetekben a kórokozók nem ürülnek ki teljesen a szervezetből, hanem élethosszig ott maradnak anélkül, hogy a betegség tüneteit kiváltanák. Amerikai orvosok az ilyen perzisztens fertőzés és a leishmaniasis kórokozói által kiváltott immunvédelem közötti összefüggésekre próbáltak fényt deríteni. Ezek az egysejtű paraziták a gazdaszervezet immunsejtjeiben élnek túl – de nem túl aktív stádiumban. Néhányan folyamatosan szaporodnak, amivel stimulálják az immunrendszert, és egy tartósan erős immunitást tartanak fenn. A természetes immunvédelem ezeny formájának az a hátránya, hogy az immunrendszer legyengülése esetén a betegség ismét gyorsan kitörhet. Azonban egy veszélytelen kórokozókból álló élő vakcina nagyon hatékonynak bizonyulhat egyes vírusos vagy bakteriális fertőzések esetén.
Normál esetben a tudósok olyan oltóanyagokat próbálnak kifejleszteni, amelyek valamennyi kórokozót eliminálják a szervezetből. De amire az embernek valóban szüksége van, az egy hatékony védelem a betegség káros hatásaival szemben, mondja. Ehhez jó lenne egy védőoltással tartós fertőzést kiváltani – a betegség tünetei nélkül. Ez történik természetes módon például a Leishmania major által okozott fertőzés során. Az ostoros egysejtű a lepkeszúnyog közvetítésével terjed. A csípés helyén egy vérbő csomó keletkezik, ami idővel meggyógyul. Eközben a paraziták száma csökken, és a beteg immunissá válik a kórokozó további fertőzésével szemben. Az immunvédelem megakadályozza ugyan a reaktiválódást, de teljes mértékben nem távolítja el a patogéneket a szervezetből. A bőrleshmaniasissal ellentétben a betegség más formái, amelyekben a belső szervek érintettek, halálos lefutásúak is lehetnek.
Stephen Beverley(Washington University School of Medicine, St. Louis) és kollégái egereken vizsgálták, hogy a Leshmania major paraziták hogyan viselkednek egy tartósan fennálló fertőzés esetén. A kutatók a kórokozó két különböző populációját fedezték fel. Az egyik folyamatosan osztódó, a másik teljesen inaktív sejtekből állt. Mivel a Leishmaniák összlétszáma egy állandó alacsony szinten maradt, kellett, hogy legyenek olyan sejtek, amelyeket az immunvédelem folyamatosan elpusztít. Ennek megfelelően az új parazitáknak három lehetőségük volt: tovább szaporodnak, nyugalmi állapotba kerülnek, vagy az immunrendszer elpusztítja őket. Meglepő módon a paraziták a makrofágokban és a dendritikus sejtekben voltak képesek túlélni, amelyeknek, mint az immunrendszer részeinek, a kórokozókat el kellett volna hárítaniuk. Hogy ezt a paraziták milyen módon védték ki, az egyelőre rejtély.
A folyamatosan fertőzött egerek tehát védetté váltak a fertőzés kiújulásával szemben. Azonban egy olyan kezelés után, ami valamennyi kórokozót elpusztította, az állatok ismét fogékonyak lettek a felülfertőződésre. Nyilvánvaló, hogy az immunológiai emlékezetet olykor-olykor fel kell frissíteni, és elképzelhető, hogy más betegségek kórokozóival szemben csak akkor alakítható ki tartós immunvédelem, ha az ember elfogad egy perzisztens fertőzést, mondja Beverley.
Forrás: Wissenschaft aktuell
