A tesztoszteron izomtömeg-növelő hatása az 5-alfa-reduktáz gátlása mellett is fennmarad

A tesztoszteronnak számos jól ismert élettani hatása van, pl. elősegíti a csontnövekedést, az izomtömeg növekedését, fenntartja az erektilis funkciót és a libidót. Metabolitja, az 5-alfa-dihidro-tesztoszteron (DHT) elsősorban a bőrben és a prosztatában termelődik, az ott igen aktív 5-alfa-reduktáz enzim hatására. Az enzim gátlószereit a klinikumban elsősorban a benignus prosztata-hiperplázia kezelésére használják, de nem tudjuk pontosan, hogyan befolyásolja ez a kezelés az androgének által az izomzat tömegére, a szexuális működésre, a vörösvérsejtképzésre és más androgénfüggő folyamatokra gyakorolt hatást.

Shalender Bhasin, a Bostoni Egyetem (Massachusetts, USA) belgyógyász professzora és mtsai azt vizsgálták, csökken-e a különféle paraméterekben megnyilvánuló androgénhatás akkor, ha a tesztoszteron DHT-vé alakulását dutasteriddel – az 1-es és 2-es típusú 5-alfa-reduktáz inhibitorával – gátolják. Közleményük a JAMA-ban jelent meg 2012. március 7-én. (Részletes ismertetés róla itt olvasható.)

A kettős vak, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatban 139 egészséges, 18–50 éves, normális tesztoszteronszintű férfi vett részt, 102 résztvevő adatai voltak értékelhetők. A vizsgálati alanyok endogén tesztoszteron-termelését hosszú hatástartamú GRH-agonistával szupprimálták annak érdekében, hogy a dutasterid- és a placebocsoportban a tesztoszteronszint hasonló legyen. Nyolc kezelési csoportot különítettek el. Két-két csoport kapott heti 50, 125, 300 vagy 600 mg tesztoszteron-enantátot, egyrészt nagy dózisú dutasteriddel (2,5 mg/nap), másrész placebóval kiegészítve, 20 héten át. Az elsődlegesen vizsgált kimeneteli változó a zsírmentes testtömeg kettős energiájú röntgen-abszorpciometriával mért változása volt. Az összes és a szabad tesztoszteron vérszintjében nem volt statisztikailag értékelhető különbség az azonos tesztoszterondózissal kezelt párhuzamos csoportok között.

Zsírmentes testtömeg, zsírtömeg, izomerő

A zsírmentes testtömeg mind a dutasterid-, mind a placebocsoportokban a tesztoszteron dózisával párhuzamosan nőtt; korrelált a tesztoszteron dózisával és a vér tesztoszteronszintjével, de függetlennek bizonyult attól, hogy a vizsgálati alany dutasteridet vagy placebót kapott-e. A dózissal korrigált átlagos különbség a placebo- és a dutasterid-csoportok tagjainak zsírmentes testtömege között 0,50 kg volt a placebocsoportok javára (p=0,18). A táblázat az egyes kezelési csoportok zsírmentes testtömegének átlagos változását mutatja be.

A zsírtömeg negatív összefüggést mutatott a tesztoszteron dózisával és vérkoncentrációjával, de a zsírtömeg dózisfüggő változásában nem volt szignifikáns különbség a dutasterid- és a placebocsoportok között (p=0,41).

A résztvevők alsó végtagi és mellkasi izmain a tesztoszteron dózisával párhuzamos izomerő-növekedést mértek, de a dózisfüggő változásban nem volt szignifikáns különbség a dutasterid- és a placebocsoportok között.

Szexuális funkció, prosztatatérfogat, PSA, faggyútermelés

A szexuális funkció nem mutatott összefüggést a tesztoszteron dózisával vagy vérkoncentrációjával, s hasonló volt a dutasterid- és a placebocsoportokban.

A homlokon mért faggyútermelés összefüggött a tesztoszterondózissal, az orron és a háton mért faggyútermelés viszont nem.

A prosztatatérfogat és a PSA-szint nem mutatott összefüggést a tesztoszterondózissal és a tesztoszteron vérszintjével. A prosztatatérfogatban és a PSA-szintben nem volt értékelhető különbség a dutasterid- és a placebocsoportok között.

Laboratóriumi leletek, mellékhatások

A hemoglobinszint és a hematokrit a tesztoszteron dózisától függően nőtt mind placebo, mind dutasterid mellett. A hemoglobinszint és a hematokrit változásai korreláltak a tesztoszteronszinttel, de nem függtek attól, hogy dutasteridet vagy placebót szedtek-e a betegek. Az összkoleszterin és a HDL-koleszterin változásai negatív összefüggést mutattak a tesztoszteron adagjával, de nem különböztek szignifikánsan a dutasterid- és a placebocsoportok között. Az I-es típusú kollagén N-telopeptidek és az oszteokalcin szérumszintje nem változott sem a dutasterid-, sem a placebocsoportokban.

A nemkívánatos hatások (pl. szexuális diszfunkció, akné, hőhullámok) összesített gyakorisága hasonló volt a placebo- és a dutasterid-csoportokban.

Következtetések

A tesztoszteron DHT-vá alakulásának dutasteriddel történő gátlása nem befolyásolta szignifikánsan a tesztoszteronnak az izomtömegre, az izomerőre, a szexuális funkcióra, a vörösvérsejtképzésre, a plazma lipidszintjére, a prosztatatérfogatra és a faggyúmirigyek működésére kifejtett hatását. A vizsgált tesztoszteron-koncentrációk teljes tartományában – ez magába foglalta a férfiak teljes fiziológiás tartományát és jócskán átnyúlt a szubfiziológiás és szuprafiziológiás tartományba is – a tesztoszteron elősegített minden itt tanulmányozott androgénfüggő működést.

„A vizsgálat fő klinikai tanulsága, hogy exogén tesztoszteron adagolása mellett az izomtömeg növekedését nem befolyásolja az 5-alfa-reduktáz egyidejű gátlása” – írja Ugis Gruntmanis szerkesztőségi cikkében. Mivel a vizsgálatot nem az egyéb, klinikailag lényeges kimeneteli változók esetleges különbségeinek kimutatására tervezték, a zsírtömegre, az izomerőre, a hematokritra, a faggyútermelésre, a szérum lipidszintjeire vonatkozó következtetéseket egyelőre fenntartással kell kezelni. E klinikailag fontos másodlagos kimeneteli változókról további klinikai vizsgálatokban kell majd tájékozódni, hogy jobban megértsük az 5-alfa-reduktáz-gátlás és a tesztoszteronpótlás kívánt és nem kívánt következményeit.