A trastuzumabbal együtt alkalmazott neoadjuváns kemoterápia utáni patológiai teljes válasz kedvező kimenetelt jelez előre az epidermális növekedésifaktor-receptor-2-t fokozottan expresszáló emlőrákban: az AGO és GBG vizsgálati csoport TECHNO vizsgálatának eredményei

Célkitűzés
Humán epidermális növekedésifaktor-receptor-2-t (HER-2, human epidermal growth factor receptor 2) fokozottan expresszáló emlőrákban vizsgáltuk annak a stratégiának a hatásosságát és biztonságosságát, melyben epirubicin és cyclophosphamid után paclitaxelt és trastuzumabot adtunk neoadjuváns kezelésként.

Betegek és módszerek
Központilag igazolt, HER-2-overexpressziót mutató emlőrákban (> 2 cm vagy gyulladásos) szenvedő betegek 3 hetes ciklusban epirubicint és cyclophosphamidot (90/600 mg/m2), majd négy 3 hetes ciklusban paclitaxelt (175 mg/m2) és trastuzumabot (6 mg/kg) kaptak a műtét előtt. A trastuzumab adását a műtétet követően is folytattuk összességében egy éven keresztül. Elsődleges végpontként a patológiai teljes választ (pCR, pathologic complete response) értékeltük, melynek fennállását akkor mondtuk ki, ha nem igazolódott reziduális invazív tumor az emlőben és a nyirokszövetekben.

Eredmények
A 217 beválasztott beteg 39%-ánál sikerült pCR-t elérni. Az emlő megtartására a betegek 64%-ánál nyílt lehetőség. A 3 éves betegségmentes túlélés (DFS, disease-free survival) pCR esetén 88%-nak, pCR nélkül 73%-nak adódott (p = 0,01). A pCR-t elért betegek 3 éves teljes túlélése (OS, overall survival) 96%, a pCR-t el nem ért betegeké pedig 86% volt (p = 0,025). A többváltozós elemzés szerint a pCR bizonyult az egyetlen szignifikáns prognosztikai faktornak a DFS (kockázati arány [HR, hazard ratio] 2,5; 95% CI, 1,2–5,1; p = 0,03) és az OS (HR, 4,9; 95% CI, 1,4–17,4; p = 0,012) szempontjából. Kardiális toxicitás 8 betegnél (3,7%) jelentkezett, akik közül 6 betegnél a bal kamrai ejekciós frakció tünetmentes csökkenése alakult ki, 2 betegnél pedig tünetekkel kísért krónikus szívelégtelenség.

Következtetések
A trastuzumab és a kemoterápia neoadjuváns kombinációja nagy arányban eredményezett pCR-t fokozott HER2-expressziót mutató primer emlőrákban. Javult a hosszú távú kimenetel azoknál a betegeknél, akik a fenntartó trastuzumab-kezelés előtt neoadjuváns anti-HER2 terápiában és kemoterápiában részesültek. A pCR-t nem mutató betegeknél fokozódott a relapszus és halálozás kockázata.