AIDS-ben gyorsabban alakul ki koszorúér-betegség
Az AIDS fertőzés kezelésére kifejlesztett, immunrendszert védő, kombinált gyógyszerek jóvoltából ezek a betegek ma már sokáig élhetnek. Infarktusuk hátterében azonban nem csak a megnövekedett élettartam áll, egy új vizsgálat szerint koszorúér-szűkületük is gyorsabban halad előre, mint a vírussal nem fertőzötteké.
Amikor a múlt század nyolcvanas éveiben a szerzett immmunhiány betegség (Acquired Immune Deficiency Syndrome, AIDS) kórképet megismertük, először semmiféle kezelés nem állt rendelkezésünkre a gyógyításához: a betegek néhány hónap, legfeljebb egy-két év alatt meghaltak.
A betegséget okozó HIV- vírus igen változékony, ezért nehéz gyógyszert kifejleszteni ellene, de az általa tönkretett immunrendszer károsodását gyógyszerek kombinációjával sikerült lelassítani. Ennek eredményeként a HIV-fertőzöttek ma már tisztes életkort megérhetnek, és így mind többször előfordul körükbenben a koszorúér-betegség is.
A korábbi megfigyelések már felhívták a jelenségre a figyelmet, de egyértelmű összefüggést nem igazoltak. Amerikai kutatók Baltimore, Washington, Chicago, Pittsburgh és Los Angeles régiójában elindított vizsgálat, a MACS (Multicenter AIDS Cohort Study) első adatait értékelve, most nagy figyelmet keltett dolgozatot közöltek az Annals of Internal Medicine szakfolyóiratban.
“A MACS résztvevői a vizsgálat ideális alanyai voltak, mert mind az AIDS betegek, mind a kontroll csoport tagjai ugyanannak a közösségből kerültek ki” – mondotta Wendy S. Post, a munkacsoport vezetője. “és ez azt jelentette, hogy a nem-fertőzött kontrollok ugyanolyan fertőzésveszélynek voltak kitéve, mint azok, akik megbetegedtek”.
A betegek csoportját 618, HIV-fertőzött bi- vagy homoszexuális, 40-70 év közötti férfi alkotta, míg a kontroll csoportba 383, nem fertőzött férfit vontak be. A vizsgált személyeknél a vizsgálat előtt koszorúér beavatkozás nem történt.
A koszorúér-vizsgálatukra a jelenlegi legérzékenyebb módszert, a komputeres tomográfia angiográfiát (CTA) használták. Mivel nem csak a már meszes, ténylegesen beszűkült ereket kivánták láthatóvá tenni, hanem az érbe bedomborodó plakkokat is - mert ezek rupturálhatnak és elzárhatják a koszorúereket-, speciális, intravénásan beadott festéket is alkalmaztak, mely ezeket a plakkokat ugyancsak felismerhetővé tette.
Az AIDS-es betegcsoportban a nem-meszes koronária plakkok sokkal gyakoribbak és nagyobbak voltak, mint a kontroll csoport tagjaiban. AIDS esetében a plakkok prevalenciája akkor is szignikánsan nagyobb volt, ha az értékelés során a többi kockázati tényezőt: koleszterin-szintet, hipertoniát vagy a dohányzást is figyelembe vették.
A HIV-fertőzötteknél a koszorúserek 50 %-nál nagyobb mértékű szűkülete annál gyakoribb voltak, minél előrehaladottabb volt a betegség és minél hosszabb ideje kapta a beteg az antiretrovirális terápiát. A kutatók igyekeznek ismételni a CTA vizsgálatokat annak tisztázására, hogy a koronária eltérések HIV-fertőzés esetén milyen módon és ütemben haladnak előre.
