Aki teázik, tovább él?

A European Society of Cardiologists előző kongresszusán Nicolas Danchin professzor, a párizsi Hôpital Européen Georges Pompidou kardiológiai osztályának vezetője nagy figyelmet keltő referátumot tartott a krónikus tea- és kávéivás, valamint a kardiovaszkuláris mortalitás összefüggéséről.

Mivel az előadást nem hallhatta a hatalmas kongresszus minden résztvevője, a European Heart Journal szerkesztősége most megújított formában, szerkesztőségi közleményben publikálta ezt a fontos tudományos anyagot. A bevezetőben Danchin professzor azt írja: „Ha választaniuk kellene, hogy kávét vagy teát igyanak, valószínűleg jobban járnak a teával. A kávé és a tea alapvető része a mai életnek. A kardiovaszkuláris egészségre vonatkozó hatásukat már vizsgálták a múltban, de változó eredménnyel. Mi megnéztük a tea és a kávé hatását a szív-ér rendszeri mortalitásra és a nem kardiovaszkuláris halálozásra egy nagy francia populációban, amely ilyen szempontból kis kockázatúnak számított.”

A Paris IPC Preventive Medicine Center 2001 és 2008 között 131 401 felnőttet tartott megfigyelés alatt 3,5 évig. A résztvevők 18–95 évesek voltak. Ebben az időszakban 95 kardiovaszkuláris halálesetet észleltek, a nem szív-ér rendszeri halálesetek száma 632 volt. A tea- és kávéfogyasztásról részletes kérdőívet vezettek, és a résztvevőket három osztályba sorolták: (1) nem fogyaszt teát/kávét; (2) 1–4 csészével iszik naponta; (3) 4 csészénél többet iszik naponta.

A kávéivóknak több kockázati tényezőjük volt, mint a nem kávézóknak, főleg a dohányzás. A kávét nem ivók 17%-a, a napi 1–4 kávét fogyasztók 31%-a és a négynél több kávét ivók 57%-a dohányzott. A nem kávézók 45%-a sokat mozgott, a sok kávét ivóknak csak 41%-a, a résztvevők nagy száma miatt ez a különbség statisztikailag igen szignifikáns.

A teázásra vonatkozó kockázatitényező-profil fordítottnak bizonyult: a teakedvelőké kedvezőbb volt, mint a teát nem ivóké. A nem teázók egyharmada (34%) dohányzott, az 1–4 csésze teát fogyasztók, illetve a napi négynél több csésze teát ivók között 24%, illetve 29% volt a cigarettázók aránya. A fizikai aktivitás nőtt a teázás gyakoriságával: a kevesebbet teázók 43%-a, a négynél több teát fogyasztók 46%-a volt sokat mozgó. A sokat teázók szisztolés vérnyomása az életkor beszámításával is alacsonyabb volt 4-5 Hgmm-rel, diasztolés vérnyomásuk pedig 3 Hgmm-rel, mint a nem teázóké. Azt is megfigyelték, hogy a férfiak főleg kávéztak, a nők inkább teát ittak.

A sok kávét ivó férfiak szív-ér rendszeri halálozása nagyobb volt, mint a nem kávézóké, de ez a különbség nem volt szignifikáns. A nem kardiovaszkuláris mortalitást a kávézás szignifikánsan növelte, de a nagyobb kockázat eltűnt, ha a dohányzást is beszámították. A teázás viszont jelentősen, 24%-kal csökkentette a nem kardiovaszkuláris mortalitást azokhoz képest, akik nem teáztak.

Danchin professzor kiemelte, hogy a tea kedvező hatása a kardiovaszkuláris mortalitásra csaknem szignifikánsnak bizonyult. Ha az elemzést 2011-re is kiterjesztették, a szív-ér rendszeri halálozás éppen szignifikánsan csökkent. Érdekes, hogy a nem kardiovaszkuláris mortalitás mérséklődése a tea esetében főleg a korábban dohányzóknak vagy jelenleg is cigarettázóknak köszönhető, míg a tea nem befolyásolta a nemdohányzók statisztikáját.

„A tea antioxidánsokat tartalmaz, melyek hozzájárulhatnak a túlélés növeléséhez – foglalta össze a szerző. – Úgy vélem, ha megkérdezik a betegek, mit igyanak, viszonylag nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy inkább teát, mint kávét, sőt azt is, hogy inkább teát, mint egyiket sem.” Mindamellett a professzor elismeri: nem lehet még biztosan tudni, hogy a tea egészségvédő hatását vagy inkább a teakedvelők egészségtudatosabb életmódját tükrözik-e az adatok.