Alacsony D-vitamin-szint, több stressz-fraktúra
A szérum alacsony 25-hidroxivitamin-D szintje játszhat szerepet a stressz-fraktúrák létrejöttében, de a vitamin-szint küszöbértékét nehéz meghatározni.
A Journal of Foot & Ankle Surgery 2016. január-februári számában megjelent retrospektív közlemény szerint a stressz fraktúrát szenvedett betegek legalább felénél elégtelen D-vitamin szinteket lehet mérni. A közlemény első szerzője, Dr. Jason R. Miller (Premier Orthopedics and Sport Medicine in Malvern, Pennsylvania) szerint a D-vitamin-szint nagyfokú összefüggést mutat a kalcium és a foszfor felszívódásával. A D-vitamin-hiányban szenvedők a táplálék kalcium-tartalmának csak 10-15%-át, a foszfor mennyiségének csak 50-60%-át abszorbeálják, így – a kalcium-szintek csökkenésével - jelentősen csökken a csontok ásványianyag-tartalma, és romlik a csontszerkezet integritása. A stressz-fraktúra (hajszál-repedés) egyébként egy olyan – relatíve gyakori - , a sportolással összefüggő esemény, mely akkor következik be, amikor egy erős terhelés meghaladja az adott csont tűrőképességét. A metatarsusokon, a tíbián, vagy az os navicularén a leggyakoribb.
Hasonló megfigyeléseket tett már 2012-ben Dr. Sonneville amerikai serdülő (9-15 éves) lányoknál is, akiknél az alacsony kalcium- és D-vitamin bevitel és a napi sport összefüggéseit vizsgálta. A megfigyelés 7 éve alatt a 6712 lányok 3,9%-ánál alakult ki stressz-fraktúra – de ez nem volt összefüggésben a tejtermékek és a kalcium napi bevitelével, viszont fordítottan arányos volt a D-vitamin-bevitellel (Sonneville).
A mostani tanulmányban Dr. Miller megjegyezte, hogy a D-vitamin-hiányt meghatározó küszöbértékek erősen változnak az adott személy életmódjától, aktivitásától, edzettségétől függően. „Nem lehet meghatározni egy olyan minimális 25-hidroxivitamin-D értéket, mely fölött garantált a csontoknak a megnövekedett funkcionális elvárásoknak is megfelelő egészséges állapota”. Közleményükben a kutatók csak fel akarták hívni a figyelmet arra, hogy a stressz-fraktúra veszélyének kitett személyeknél a szérum 25-hidroxivitamin-D szintjének „normális” küszöbét egy magasabb értéken kellene meghatározni.
A tanulmány szerzői retrospektíve átnézték azon igazolt stressz-fraktúrán átesett betegek kórlapjait, akik 2011. és 2014. augusztus között Dr. Miller rendelőjében megfordultak. Ebben az időszakban röntgen-felvételekkel, vagy MRI-vel 124 betegnél lehetett stressz fraktúrát igazolni. A törés körüli 3 hónapban összesen 53 betegnél ellenőrizték a szérum 25(OH)D szinteket, aminek átlagos értéke 31,1 ng/ml-nek adódott. Az 53 beteg közül 44-nél (83%) a szérum-szintek 40 ng/ml alatt voltak, ami a Vitamin D Council által megadott standard alatt van. Az 53 közül 28 betegnél pedig (52,8%) 30 ng/ml alatti szérum-szinteket mértek, ami az US Endocrine Society által javasoltaknak sem felel meg. (A mérési technikáktól függően hazánkban 30ng/ml és 90 ng/ml közötti értékeket tartunk elegendőnek, 30 ng/ml alatt már inszufficienciáról, 20 ng/ml alatt pedig már egyértelmű D-vitamin hiányról, deficienciáról beszélhetünk.)
A vizsgálatban a fraktúrát elszenvedett betegek egyharmadánál (33,9%-ánál) a törés a második metatarsuson, a törések 17,7%-a a harmadik metatarsuson következett be.
A kutatók megjegyezték, hogy a stressz fraktúrák és a szérum 25(OH)D szintjének összefüggésére már több (köztük katonasághoz besorozott aktív fiatalokon végzett) tanulmány is rávilágított. A kutatók véleménye szerint a stressz törések elkerülése végett 40 ng/ml-ben kellene meghatározni a minimális 25(OH)D szérum-szintet „különösen olyan személyeknél, akik legalábbis közepes, vagy még inkább magas funkcionális követelmények előtt állnak”.
A vizsgált betegek 17%-ánál (9 beteg) a szérumban megfelelő, 40 ng/ml fölötti 25(OH)D szintet találtak. Ebből következik, hogy a D-vitaminon kívül egyéb tényezők is szerepet játszanak a stressz fraktúrák kialakulásában, melyek között a kaukázusi rassz, a női nem, a nikotin- és az alkoholabúzus, a szteroid használat, az alacsony csontdenzitás, az alacsony testtömegindex és a biszfoszfonát kezelések szerepelnek.
A kutatók ezért – nagyrészt az Endocrin Society javaslatainak megfelelően – nagydózisú D-vitamin pótlást javasolnak olyan sérült betegeknél, akiknél a szérum 25(OH)D szintje 35 ng/ml alatt volt. A törések után 4-8 héten keresztül heti 50 000 IU D-vitamin pótlást látnak szükségesnek a törések gyógyulásáig. Ha a szérum értékek 35 és 40 ng/ml között vannak, akkor napi 3000-5000 IU adagot tartanak szükségesnek. Ha a D-vitamin szintek már beálltak egy „normál” értékre, akkor napi 2000 IU bevitel elegendő.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
