Az 1-es típusú inzulinszerű növekedési faktor és a vaszkuláris endothelialis növekedési faktor plazmaszintjének klinikai és prognosztikai jelentősége hepatocellularis carcinoma esetén

Célkitűzés
A cirrhosis és a hepatocellularis carcinoma (HCC) egy olyan kettős kórállapotot képez, amely meghatározza a HCC-ben szenvedő betegek túlélését, továbbá egyértelműen megadja a terápiás döntések irányát és a klinikai vizsgálatokban részt vevő betegek prognosztikai rétegzésének mikéntjét. Vizsgálatunkban a HCC-vel diagnosztizált betegek prognosztikai rétegzésének pontosítását tûztük ki célul.

Betegek és módszerek
Hepatocellularis carcinomával újonnan diagnosztizált betegek egy 288 fős populációjában prospektíven plazmamintákat vettünk és regisztráltuk a kezdeti klinikopatológiai jellemzőket, majd meghatároztuk az 1-es típusú inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1, insulin-like growth factor-1) és a vaszkuláris endothelialis növekedési faktor (VEGF, vascular endothelial growth factor) plazmaszintjét. Cox-féle regressziószámítást és log-rank próbát alkalmazva megvizsgáltuk, milyen kapcsolatban áll az IGF-1 és a VEGF koncentrációja a teljes túléléssel (OS, overall
survival), Kaplan–Meier-féle túléléselemzéssel megbecsültük a teljes túlélést és rekurzív particionálással meghatároztuk az IGF-1- és a VEGF-szint optimális határértékeit. A c-index alapján összehasonlítottuk a hagyományos és a molekuláris jellemzők figyelembevételével végzett BCLC- (Barcelona Clinic Liver Cancer) klasszifikáció prognosztikai képességét.

Eredmények
Az IGF-1 alacsonyabb és a VEGF magasabb plazmaszintje szignifikánsan korrelált az előrehaladottabb betegség klinikopatológiai jellemzőivel és a rosszabb túléléssel; az előbbi optimális határértéke 26 ng/ml-nek, az utóbbié 450 pg/ml-nek adódott. A kis IGF-1- és a nagy VEGF-koncentráció együttese 2,7 hónapos medián túlélést vetített előre, szemben az azon betegekre jellemző 19 hónappal, akiknél magas IGF-1- és alacsony VEGF-szintet mértünk
(p < 0,001). Ezzel tovább javítható a HCC hagyományos stádiumbesorolásának prognosztikai képessége (p < 0,001).

Következtetések
HCC esetén az IGF-1 és a VEGF kezdeti plazmaszintje szignifikánsan korrelál a túléléssel. Az IGF-1 és a VEGF értékeit beépítve a HCC stádiumbesorolási rendszerébe, szignifikánsan javítható a betegek prognosztikai rétegzése. Validálás után ezek az eredmények hasznosnak bizonyulhatnak az ilyen betegek személyre szabott ellátását biztosító stratégiák kidolgozásához.