Az éjszakai vérnyomásesés prognosztikai jelentősége

Egy nagy metaanalízis szerint a hipertóniás betegek éjszakai vérnyomásesése prognosztikai jelentőséggel bír – függetlenül a 24 órás mérés során észlelt szisztolés értékektől.

A 2016. február 22.-én a Hypertension c. folyóiratban Dr. Gil Salles (Universidade Federal do Rio de Janeiro)  első szerzőségével megjelent metaanalízis tanúsága szerint az ambuláns vérnyomásmonitorozás lehetőséget ad a beteg kardiovaszkuláris morbiditási és mortalitási kockázatának a felmérésére is.

Az Ambulatory Blood Pressure Collaboration in Patients With Hypertension (ABC-H) nemzetközi vizsgálatba három kontinens 17 312 olyan, magas vérnyomásban szenvedő betegét vonták be, akiknél folyamatos vérnyomásmonitorozást végeztek. Értékelték a szisztolés vérnyomás éjszakai-nappali arányát (systolic blood pressure night-to day ratio, SBP-NDR), a tradícionális süllyedés/nem süllyedés csoportokat, és az éjszakai vérnyomás-esés négy alcsoportját az következőkben definiálták: extrém süllyedés (SBP-NDR ≤0,8), redukált süllyedés (SBP-NDR >0,9 és ≤1,0), reverz süllyedés (SBP-NDR >0,10) vs. normál süllyedés (SBP-NDR >0,8 és ≤0,9).

A vizsgálat elsődleges végpontja az összes halálos és nem halálos kardiovaszkuláris esemény (CVE) volt, de külön-külön számba vették a koronária történéseket, a stroke-okat, a bármely okból bekövetkező -,  valamint a kardiovaszkuláris mortalitást is. A vizsgált, betegek körében összesen 1769 CVE történt. Az átlagos 24 órás szisztolés vérnyomás 131-140 Hgmm között mozgott, az éjszakai/nappali szisztolés vérnyomás aránya 0,88-0,93 volt. Az igazított kockázati arány a koronária történésekre és a stroke-ra 1,12 volt, az összes CVE-re 1,15-től 1,23-ig terjedt (ez utóbbi a kardiovaszkuláris mortalitást jelzi). A vérnyomás éjszakai csökkenésének elmaradása az összes kedvezőtlen esemény előrejezője volt, a reverz csökkenés (azaz a vérnyomás éjszakai emelkedése) hordozta a legrosszabb prognózist, a kedvezőtlen események kockázati aránya (HR) 1,57-től 1,89-ig terjedt. A redukált süllyedés a normál süllyedéshez képest 27%-kal több kardiovaszkuláris eseményt jelzett. Az extrém süllyedést mutató betegek kockázata kiválóan befolyásolható volt antihipertenzív gyógyszerekkel (p<0,001), a kezelt betegek esetén ugyanis valamivel alacsonyabb volt a kockázat, mint a normál süllyedést mutatóknál (HR 0,72). míg a nem kezelt betegeknél megemelkedett (HR 1,92).

Az extrém süllyedést mutatóknál nem szignifikánsan, de megnőtt a CVE-k, a koronária események, és a stroke kockázata, az összes mortalitás és a kardiovaszkuláris mortalitás viszont szintén nem szignifikánsan, de csökkent. Az extrém süllyedés kezelt betegeknél nem jár megnőtt kockázattal, sőt némi védelmet is nyújt a CVE-k ellen (HR 0,72), de a nem kezelt esetekben jelentősen emelkedik a CVE-k kockázata (HR 1,92). Ez magasabb, mint a redukált süllyedés esetén megfigyelt kockázattal (HR 1,3) és kb. azonos a reverz süllyedés esetén mért kockázattal (HR 1,8).

Egy régebbi, belga metaanalízis szerint csak a reverz süllyedést mutató betegek kardiovaszkuláris kockázata növekszik (Fagard), ebben a vizsgálatban viszont a normálhoz képest redukált süllyedés is esetén is növekedett a kockázat. Bár az extrém süllyedés a belga vizsgálat szerint is némileg véd a mortalitás ellen, de egy japán vizsgálat azt mutatta, hogy kezeletlen hipertóniás idős betegeknél jövőbeli stroke-ot jelez (Kario).

Az éjszakai vérnyomásesés egymástól eltérő prognosztikai hatásának hátterében ortosztatikus hipertenzió, túlzott reggeli vérnyomás-hullám, a vérnyomás-formák különbözőségei, az extrém süllyedés esetén a megnövekedett arteriális merevség húzódhat meg, de szerepet játszhatnak az eltérő antihipertenzív kezelések is. 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Heartwire from Medscape

2. Hypertension

3. Journal of Human Hypertension 

4. Hypertension