Az élet derekán átélt stressz növeli a demencia kockázatát

A göteborgi nők prospektív, populációszintű vizsgálatának (Prospective Population Study of Women in Gothenburg) részeként lefolytatott tanulmányban – amelyről a British Medical Journal Open hasábjain olvashatunk – 800 nőt követtek közel 40 éven át. A svédországi népességnyilvántartó regiszterből születési idő szerint, szisztematikusan kiválasztott csoport jól reprezentálta a teljes női lakosság megfelelő korcsoportját. Az 1968-ban 38 éves (n=111), 46 (n=309), 50 (n=290), illetve 54 esztendős (n=90) asszonyok a vizsgálat kezdetén, majd a 2005-ben lezáruló követésig további öt alkalommal neuropszichiátriai kivizsgáláson estek át. Ennek keretében a kutatók képet kaptak a résztvevők viselkedésbeli és intellektuális jellemzőinek hosszú távú változásáról, kiegészítve az egyéni egészségügyi dokumentációk áttekintésével.

A vizsgálat kezdetén részletesen tájékozódtak a résztvevők pszichoszociális jellemzőiről (iskolázottság, társadalmi-gazdasági helyzet, családi állapot, foglalkoztatottság) és aktuális egészségi állapotáról (szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, stroke), valamint káros szenvedélyeiről (dohányzás, alkoholfogyasztás). Ugyanekkor, majd a követés alatti állapotfelmérések alkalmával célzott kérdésfeltevéssel derítettek fényt az egyént érő legfontosabb stresszhatásokra, köztük a házastárs fizikális vagy mentális betegségével, esetleges alkoholproblémáival vagy szociális/munkahelyi gondjaival, a válással, a házastárs elvesztésével, továbbá a legközelebbi hozzátartozók (gyermek, szülő, testvér) betegségével kapcsolatosan átélt megpróbáltatásokra.

A vizsgálat kezdetén a résztvevők negyedének életében legalább egy jelentősebb stresszhatás fennállt (leggyakrabban valamely közeli hozzátartozó mentális betegsége). A zömmel elhalálozás miatti lemorzsolódást is figyelembe véve, a 37 éves követés alatt 153 asszonynál kórisméztek demenciát; közülük 104-nél Alzheimer-kórt. A demenciát átlagosan 79 éves korban diagnosztizálták: a betegek 30 százalékánál 75 éves kor előtt, 70 százalékuknál ez után. A vizsgálat kezdetétől a demencia klinikai megjelenéséig átlagosan 29 év telt el.

A többváltozós Cox-féle regressziószámítás tanúsága szerint a vizsgálat kezdetén jelzett többféle stresszhatás kapcsolatba hozható az idős kori demencia megjelenésével (relatív hazárd: 1,15) és ezen belül az Alzheimer-demencia kórismézésével (relatív hazárd: 1,20). A többváltozós logisztikus regressziós modellek alapján az átélt pszichoszociális stresszhatások nagyobb száma minden állapotfelmérési időpontban kapcsolatot mutat az ingerlékenységben, lelki feszültségben, idegességben, szorongásban és/vagy alvászavarokban megnyilvánuló stresszreakciók állandósulásával (relatív hazárd: 1,27–1,48 a különböző időpontokban). A halmozott pszichoszociális stressz és az elhúzódó stresszreakciók független kapcsolatban állnak az Alzheimer-dementia megjelenésével.

A fenti vizsgálati eredmények alapján úgy tűnik tehát, hogy a családi és a munkahelyi élettel kapcsolatos leggyakoribb pszichoszociális stresszhatások évtizedeken át éreztethetik hatásukat. Ennek egy lehetséges magyarázataként a szerzők olyan korábbi vizsgálatokat idéznek, amelyek szerint a szervezetbeli stresszhormonok szintje akár évekkel bizonyos traumákat követően is emelkedett lehet. Hasonlóképpen, arra is vannak vizsgálati bizonyítékok, hogy az átélt pszichoszociális traumák olyan strukturális és funkcionális változásokat idéznek elő az agyszövetben, amelyek fokozottan sérülékennyé teszik a szervezetet a későbbi stresszhatásokkal szemben. Mindezek alapján a kutatók fontosnak tartják vizsgálati eredményeik megerősítését további vizsgálatokkal, valamint annak tanulmányozását, milyen hosszú távú eredményre vezet, ha stresszkezelési stratégiák elsajátíttatásával vagy viselkedésterápiával beavatkozunk a pszichoszociális stresszhatások feldolgozásának folyamatába.