Az otthoni hospice ellátás hazai gyakorlata és lehetőségei

2012. március 12. 16:45
Nyomtatás  

A gyógyíthatatlan betegek ellátásának bármelyik szintjén és bármelyik formá­jába bevihető a hospice szellemiség, a palliatív megközelítés. Vannak azonban a hospice szellemiség alapján álló intézményes betegellátási formák is. Ezek egyike az otthoni hospice ellátás, melynek az egészségbiztosítás által finanszí­rozott gyakorlata hazánkban is kialakult, de egyelőre kevesebb beteg része­sülhet ennek az emberi méltóság megőrzését és a szenvedés megelőzését középpontba állító, komplex gondozási formának az előnyeiből, mint ahánynak élete utolsó szakaszában szüksége lenne rá.

A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!

A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
E-mail cím:
Jelszó:
 
Bejelentkezés
 
Dr. Hegedûs Katalin
a szerző cikkei

Dr. Csikós Ágnes
a szerző cikkei

Lukács Miklós
a szerző cikkei

Schaffer Judit
a szerző cikkei

 
a 'Szimpózium' rovat további cikkei
 
Küldés e-mailben
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Hozzászólások (1 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Pikó Béla
2012. 06. 18., 22:05
#
Nagy érdeklődéssel olvastam a cikket, mivel ritkán találkozom saját gyakorlatomban (mint a területileg illetékes otthoni hospice ellátás konzulense, egyben a Megyei
Onkológiai Központ egyik osztályaként működő intézményi hospice "áttételes" vezetője) ilyen szerencsés, és mindenképpen publicitást igénylő együttműködéssel,
és nagyon értékesek a csatlakozó adatok is.
Sajnos, az otthoni hospice ellátással (legalábbis Békés megye egyes területein) nagyon sok probléma van, olyan mértékkel és súllyal, hogy van, ahol a szerződött
óraszám kitöltése is gondot jelent). Nem hiszem, hogy a szerzők tudományos igényű adatai mellett néhány szubjektív benyomásnál többet írhatok le, a hangsúlyozom,
hogy akinek nem inge, az semmiképpen sem vegye magára, mivel több kiváló, az együttműködésre kész és azt igénylő háziorvossal is volt szerencsém együtt dolgozni.
- Az előrehaladott tumoros beteget egyes orvosok (mind a kórházakban, mind az alapellátásban) egyszerűen "leírják", még az otthoni hospice (őket segítő)
lehetőségeivel sem élnek. Ők azok, akik a fájdalomtól szenvedő beteget beküldik az onkológiai szakrendelésre, azzal, hogy "javaslatot kérnek" kábító
fájdalomcsillapító felírására. Az erre adott standard választ (mely röviden összefoglalja az analgetikus terápia lehetőségeit, külön hangsúlyozva, hogy semmiféle
készítményhez nem kell "javaslat", kiemeli, hogy a fájdalomcsillapítás a kezelőorvos joga és egyben kötelessége, és a beteget otthoni életvitele mellett kell
fájdalommentessé tenni /vagy legalább életminőségét jelentősen javítani/, melyre én - szakorvosként ugyan -, de a negyedórás vizsgálat alatt kevésbé vagyok képes,
mint a beteg biztosítási kártyáját évek óta birtokló, s emiatt őt minden bizonnyal kiválóan ismerő háziorvos) általában nem fogadják örömmel, és különösen azt
nem, ha a fájdalomcsillapítás elmulasztásának potenciális jogkövetkezményeire utalok...
- Egyes háziorvosok az otthoni hospice ellátással kapcsolatos tanácsoktól "szuverenitásukat", a betegnek beadogatott "roboráló injekciós kúrák (= Polybe-B1-B6 vitamin)
feleslegessé nyilvánításától tartanak (bevallom, nem is ok nélkül), s ha a helyett megfelelő gyógytápszer és cachexiában megestrol felírását végzem, azt rossz
néven veszik. Számos szomorú tapasztalat szerint viszont ők azok, akiknek az otthoni hospice ellátás során adott tanácsoknak igen-igen részletekbe menőeknek kell lenniük
- pl. annak "deklarálása", hogy a WHO III. fájdalomcsillapító lépcsőjébe tartozó szereknek nincs farmakológiai értelemben vett maximális dózisa, mik a
dózis-eszkaláció szabályai, a székletrendezés lényegessége, izzadó, cachexiás betegnél nem a transzdermális gyógyszerbevitel szorgalmazása, stb. Abban igazat kell
adnom a háziorvos kollégáknak, hogy a dózis felépítésének (és szerencsés esetben, pl. a fájdalmas terület besugárzása után, leépítésének) időszaka - ha a
jogszabályok lehetővé is teszik - megfelelő kórlefolyás-rögzítést igényel, ami a szokásos háziorvosi bejegyzéseknél részletesebb dokumentációt tesz szükségessé.
- Sajnos - nagyon kevés és általam ezért külön is csodált és tisztelt - hozzátartozótól eltekintve, a család nem tudja a haldoklás és halál tényét elfogadni és
az élet éppen olyan részének tekinteni, mint a születést - amit ugyancsak jogi megtorlással kötöttünk kórházhoz... A haldokló beteg otthoni ellátását a
lakáskörülmények sem mindig könnyítik meg... A család arra presszionálja a háziorvost, hogy küldje be "valahova" a beteget. Ez most általában az intézményi hospice
osztály (bár nem tudom, hogy a TEK szerint ellátandó közel másfél milliós népességet miként tudjuk erkölcsileg támadhatatlanul, hosszú távon kezelni).
Az élet és halál kérdéséről, annak társadalmi elfogadásáról egy kis történetet mesélek. Lányom most 11 éves. "Babakocsis" korában szerette, ha a hospice osztály
parkjába vittem - akkor még volt olyan... -, mivel a platánfa leveleinek mozgása és az ebből eredő fény-árnyék-játék lenyűgözte. Amikor nagyobb lett, és
készenlétes orvosként, másra hagyni nem tudván, magammal kellett vinnem a hospice osztályra, halottvizsgálatra, egy ápolónő játszott vele a folyosón, amíg én a
kórteremben vizsgáltam, majd az irodában a szükséges adminisztrációt végeztem. Utána a szokásos párbeszéd köztünk valami ilyen volt: - Apa, meg tudtad gyógyítani? -
Sajnos, nem, kicsim. - Akkor meghalt? - Igen. - Miért? - Már nagyon beteg volt. - Szegény... (Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a gyereket 5-6 éves korában így kell
nevelni, de a muszáj nagy úr, és Bogi az élet és halál elválaszthatatlanságát megtanulta...)

Még egy gondolat a hospice finanszírozásáról, amit én nem pontos arányokban fejezek ki, hanem szánalmasnak és méltatlannak minősítek. Nálunk a Megyei Onkológiai
Központ több tízmilliós havi gyógyszerkeretébe "beépítettük" a hospice osztály egymillió Ft alatti költségvetését. Jelen pillanatban, az "egy nyáj, egy akol"
szemlélet szerint tudunk segíteni - hogy a jövő mit hoz, nem tudom, de erre nem lehet építeni és kiterjesztett feladatkörű "hospice és palliatív" szakma
tevékenységének anyagi hátterét.

dr. Pikó Béla
Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház
Megyei Onkológiai Központ
(Gyula)
>további ajánlatok

blog

IV/9 feladvány: hova-hova?  //  Cardio Blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

A radiológiai mobil alkalmazások  //  Radiológia

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Babasampon orrendoszkópiához  //  ENTHouse

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Halálos lehet a pattanás ellenes szer?  //  Ködpiszkáló
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.