Az új koronavírust is a denevérektől kaptuk

Az új, 2019-nCoV-nek elnevezett koronavírus közeli rokona a 2002-ben szintén Kínában megjelent, súlyos akut respiratorikus szindrómát okozó koronavírusnak (SARS-CoV) és a 2012-ben a Közel-Keleten észlelt, közel-keleti respiratorikus szindrómát okozó koronavírusnak (MERS-CoV). A koronavírusok számos egyéb fajtája is ismert, amelyek a SARS és a MERS által okozott emberi megbetegedésekkel ellentétben csak enyhe kórképet eredményeznek, pl. közönséges náthát; a legtöbb ember élete során fertőződik koronavírussal, és a legtöbb ilyen fertőzés ártalmatlan. Az eddigi adatok alapján a 2019-nCoV az alacsony mortalitású fertőzések közé tartozik (2,8-4%, míg a SARS esetében 9,6%). 

Ami a fertőzőképességet illeti, a 2019-nCoV esetében az első számítások arra utaltak, hogy egy beteg átlagosan 1,5-3,5 másik embert tud megfertőzni (R0=1,5-3,5), majd amikor kiderült, hogy a fertőzést már a tünetek jelentkezése előtt is át lehet adni, a számot R0=3-5-re módosították. (Összehasonlításképpen: az influenza esetében 1,3 körüli az R0.) Az új vírus gyorsabban terjed, de enyhébb megbetegedést okoz, mint az évezred elején feltűnt rokonai.

A SARS-hoz és a MERS-hez hasonlóan a 2019-nCoV is denevérekből érkezett az emberre (az egyelőre még kérdéses, hogy közvetlenül, vagy közvetítőkön keresztül; a közvetítő a SARS esetében cibetmacska, a MERS esetében teve volt). Az állati rezervoár megállapításához a különböző állatfajokban fellelhető koronavírusok és az adott humán fertőzést okozó vírus örökítő anyagát hasonlítják össze, és amelyik állati vírussal a legnagyobb az egyezés, az a faj a humán fertőzés rezervoárja. Mint Peter Daszak, a denevéreket a koronavírusok rezervoárjaként azonosító tudóscsapat tagja a The Scientistnek elmondta, a koronavírusokat a természetben óriási diverzitás jellemzi, ő és munkatársai csak denevérekben 50 fajtájukat azonosították. Daszak és munkatársai bizonyították azt is, hogy a SARS esetében is a denevér volt a rezervoár, és most is ez a kutatócsoport igazolta, hogy a 2019-nCoV is denevérekből származik. Mivel előbb-utóbb valószínűleg a denevérekben lévő többi koronavírus is át fog jutni emberre, a tudósok szerint a vírusellenes terápia kifejlesztése során nem az eddig alkalmazott megközelítés a helyénvaló: nem az egyes vírusfajtákra érdemes koncentrálni, hanem olyan szert kell fejleszteni, ami a denevérekben fellelhető egész koronavírus-klaszter ellen hatásos.

A denevérek a SARS-on és MERS-en kívül is számos veszélyes vírust hordoznak (pl. Ebola, Marburg, Nipah), ezért régóta foglalkoztatja a kutatókat, hogy ezek az állatok a szokatlanul magas virális fertőzöttség ellenére miért nem betegszenek meg. A kérdésre válaszul egyelőre csak elméletek születtek, de a legvalószínűbb szerint a denevérek repülési képessége eredményezi, hogy az állatok békében megférnek a vírusokkal. A többi emlős és a denevérek örökítő anyagát összehasonlító genomikai vizsgálat során ugyanis kiderült: pozitív szelekció érvényesül az állatokban a DNS-sérülésre adott csökkenő veleszületett immunválasz irányában. A többi emlősnél a sejtben megjelenő szabad DNS-re adott reakció során, mivel az vírusfertőzésre utal, a STING-gén (STimulator of INterferon Genes) aktiválódása révén beindul az interferon-termelődés (olyannyira, hogy a nagy mortalitású fertőzések esetén a kontrollálhatatlanná váló gyulladás okozza a halált), a denevéreknél azonban a STING-gén egy mutációja következtében ez a reakció elmarad. A kutatók szerint a mutációval kapcsolatos pozitív szelekciónak a denevérek repülési képessége lehet az oka: a repülés nagyon energiaigényes, és ennek során a denevérek mitokondriumaiból igen sok szabad gyök szabadul fel; a szabad gyökök károsítják a sejten belüli hártyákat, így a denevérek sejtjeiben – bizonyítottan - sok a szabad saját DNS. A szabad DNS elleni immunreakciót blokkoló mutáció pedig nem csak a repülést tette lehetővé a denevér számára, de azt is, hogy a vírusfertőzések széles skálájának hordozója legyen. Az alacsonyabb fokozatra kapcsolt immunreakció kevesebb gyulladást eredményez, és a hasonló testméretű, nem repülő emlősökkel összehasonlítva hosszabb élettartamot is biztosít a denevéreknek. Azzal kapcsolatban azonban, hogy a vírusok magát a denevért miért nem betegítik meg, egyelőre még hipotézissel sem rendelkeznek a kutatók.