EBD - DISS

Az utóbbi időben megszoktuk, hogy a betűszóval jelzett tanulmányok általában gyógyszerekkel folytatott, nagyszabású vizsgálatok eredményeit közlik. Üdítő kivétel a DISS, amely arról tudósít, hogyan alakultak a diabetes szövődményei, s köztük az itt tárgyalt retinopathia egy olyan svéd kohorszban, amelynek 10 évre terjedő követését kielégítő módon meg lehetett valósítani. A vizsgálat legfontosabb eredménye, hogy a retinopathia kialakulásának gyakorisága – feltehetően az elmúlt évtizedben bekövetkezett terápiás fejlődés (a DCCT eredményeinek széles körű elterjedése) következtében – jelentősen csökkent azoknak a cukorbetegeknek a körében, akiknek az életkora a diabetes felismerésének időpontjában 15 és 34 év között volt.

A vizsgálat háttere

A szakirodalomban jól dokumentált tény, hogy a tartós hyperglykaemia összefügg a diabetes microangiopathiás szövődményeinek kialakulásával. Mióta a DCCT (Diabetes Control and Complications Trial) eredményeit ismerjük, azaz 10 éve teljesen egyértelmű, hogy a tartósan jobb anyagcserehelyzet (alacsonyabb HbA1c-érték) gátolja a retino-, nephro- és neuropathia kialakulását, illetve az enyhe kezdeti szövődmények progresszióját. Feltételezhető, hogy a normoglykaemiához közeli anyagcserehelyzetre való törekvés széles körű elterjedése következtében a microangiopathiás szövődmények gyakorisága az elmúlt években ténylegesen csökkent. Ez a kérdés jól vizsgálható azokban az országokban, ahol megfelelő diabetes-regiszter működik, a diabetológiai ellátás fejlett, s a betegek együttműködési készsége is megfelelő.

A skandináv országok jól ismert módon Európának a diabetológiai ellátás terén élenjáró országai közé tartoznak. Svédországban 1983-ban indították el a Diabetes Incidence Study in Sweden (DISS) elnevezésű vizsgálatot, melynek keretén belül regisztráltak minden 15–34 éves, újonnan felismert cukorbeteget. Ez a kohorszvizsgálat alkalmat adott arra, hogy megfelelő követés során adatot nyerjenek a retinopathia gyakoriságának alakulásáról is.