ESC 2014-10: A vese denerválása nem csökkenti a makacs hipertóniát
A legjobb gyógyszereknek is ellenálló magas vérnyomás kezelésére nagy reményekkel kezdték el a vese denerválását. Az elméletileg biztató módszerről egy év tapasztalatai alapján úgy látjuk, hogy nem elég a veseartéria műtétje, a sikerhez a mellékágak operációjára is szükség van.
A kardiológiai szakirodalom nyilvántartása szerint a vese szimpatikus denerválása 2009 óta ismert módszer a vérnyomás csökkentésére. Ez azért jelentős terápiás lehetőség, mert bármennyire is sok vérnyomáscsökkentő gyógyszert sikerült kifejleszteni, vannak terápiarezisztens magas vérnyomás esetek, amelyekben a tenziót létfontosságú volna megfelelő szintre csökkenteni.
Rezisztens hipertenzió, nemzetközi betűszóval rHTN az a vérnyomás, mely a rendelőben végzett mérések során következetesen magasabb 160/90 Hgmm értéknél, és a szisztolés nyomás ambuláns módszerrel mérve is meghaladja a 140 Hgmm szintet, noha a beteg teljes adagban kapott legalább három hatásos vérnyomáscsökkentőt, melyek egyike diuretikum.
A nemzetközi statisztikák szerint világszerte több mint egymilliárd embernek magas a vérnyomása, de az rHTN tényleges prevalenciáját nem ismerjük. Tudjuk viszont azt, hogy a kardiovaszkuláris kockázat minden 20/10 Hgmm-es tenzióemelkedéssel megduplázódik. A hatásos kezelés tehát létfontosságú.
A European Society of Cardiology (ESC) idei, 2014-es kongresszusán több előadás is foglalkozott ezzel a kérdéssel, a kudarcokat ugyancsak ismertetve. George Bakris és munkacsoportja a SIMPLICITY HTN-3 egyéves eredményeit mutatta be. A betűszó a Medtronic cég érkatéteres technikájával végzett tanulmányra utal.
A SIMPLICITY vesedenervációs módszer katéterét a combartérián keresztül vezetik be az érrendszerbe. Amikor a katéter csúcsa a veseartériába kerül, a műszer generátorát aktiválják, és az ellenőrzött rádiófrekvenciás energiával deaktiválja a környező veseidegeket, ezzel a krónikus hipertónia okát jelentő szimpatikus vérnyomásemelő hatást csökkenti.
A SIMPLICITY HTN-3 az első randomizált, vak elrendezésben szervezett vesedenervációs tanulmány, melyet álbeavatkozással kontrolláltak. Rezisztens hipertenziós beteget 535-öt vontak be a vizsgálatba. Fél év után a vesedenervált csoport szisztolés tenziója átlagosan 14,1 Hgmm-rel csökkent, az álbeavatkozással kezelteké pedig 11,7 Hgmm-rel. A különbség – 2,4 Hgmm – nem volt szignifikáns.
Az egyéves adatok sem változtak: a vesedenerváltak és a kontrollcsoport vérnyomása hasonló módon és mértékben változott, és az ambuláns tenzióméréssel sem észleltek szignifikáns különbséget.
“A SIMPLICITY nem is volt olyan egyszerű – mondotta Dr. Bakris a sajtótájékoztatón. – A veseerek szerteágazó beidegzése miatt nem elég szimplán denerválni a veseartériát: a mellékágakat is denerválni kell. Meg kell tanulnunk egy sor módszertani lépést és anatómiai helyzetet, s azt kell mondanunk, hogy ez a munka még folyamatban van.”
