ESC 2014-14: A defibrillátor mellény viselése megjósolhatja, szükség van-e ICD-beültetésre
A hirtelen, váratlan szívhalál legtöbbször kamrafibrillációval kezdődik, és defibrillátor alkalmazásával a beteg újraéleszthető, de ilyenkor a speciális pacemaker (ICD) beültetése kötelező. Ez költséges beavatkozás, és a mellényként viselhető defibrillátor jelezheti, szükség van-e ICD beoperálására.
A hirtelen, váratlan szívhalál legtöbbször nem szívmegállással, hanem kamrafibrillációval kezdődik. A szív ilyenkor nem ritmusos összehúzódásokkal pumpálja a vért, csak remeg, fibrillál, tehát a vérkeringés megszűnik. A fibrilláció megfelelő áramütéssel megszüntethető: az erre szolgáló műszer a defibrillátor. Az újraélesztést elkezdő laikusok által is biztonságosan használható defibrillátorok nem olcsók, áruk átlagosan félmillió forintnak felel meg.
Az utolsó évtizedekben a beteg mellkasába beültethető, angol neve (Implantable Cardioverter Defibrillator) alapján világszerte ICD-nek rövidített életmentő automata is elterjedt. Amikor kimutatták, hogy szívinfarktus után az első hónapban a kamrafibrilláció kockázata kifejezetten megnő, rohamot követően sok beteg testébe került ICD. Ez mind nagyobb anyagi terhet jelentett a biztosítóknak, mert ezeknek a műszereknek az átlagos ára 1,5 millió forint.
Több műszergyár foglalkozott olyan eszköz előállításával, melyet fölszerelve bizonyos idő után nagy valószínűséggel megmondható, hogy a betegnek valóban szüksége van-e ICD beültetésére. A legelterjedtebb, a ruha alatt viselhető kardioverter defibrillátor olyan mellény, amelyet a beteg naponta fölvesz, s az a ritmuszavart elektródjaival észlelve rögtön elvégzi a defibrillációt.
A European Society of Cardiologists idei kongresszusán beszámoltak a WEARIT-II tanulmány eredményeiről. Ebben a vizsgálatban 2000 amerikai szívbeteg viselte változó időn keresztül a defibrillátor mellényt annak eldöntésére, hogy szükség van-e állandó ICD behelyezésére. A résztvevők 40,3%-a iszkémiás szívbeteg volt, kardiomiopátiában 46,4%-uk szenvedett, 13,4%-uk veleszületett vagy örökölt szíveltérés miatt szorult ilyen kezelésre.
A betegek átlagos életkora 62 év volt, átlagos bal kamrai ejekciós frakciójuk 25%-nak bizonyult, és 30%-uk volt nő. Az előadó, Valentina Kutyifa hangsúlyozta, hogy a vizsgálatba bevont betegeknek több mint a fele szívelégtelenség miatt is kezelést igényelt.
A páciensek átlagosan 90 napig viselték a műszeres mellényt, és az naponta 22,5 órán át volt rajtuk. Ebben az időszakban 41 betegnél (21%) észleltek összesen 120 kamrai tachikardiát vagy kamrafibrillációt. Volt 22 beteg (1,1%), akiknél 30 esetben a mellény áramütéssel defibrillált. Ezenkívül 28 betegnél (1,4%) fordult elő 164 kamrai tachikardia, valamint 561 pitvari ritmuszavar.
A defibrillátor mellény viselése után döntötte el a kezelőorvos, hogy szükség van-e az ICD beültetésére. A kamrai ritmuszavar bármilyen formája esetén 85%-ban ICD-implantációval folytatódott a kezelés, de 39%-ban akkor is beültettek defibrillátort, ha a megfigyelés ideje alatt nem regisztráltak aritmiát. A mellény időszakában nem volt haláleset, a sikertelen áramütés is igen ritka (0,5%) volt.
