ESC 2014 -15: Terhességben veszélyes a műbillentyű
A ROPAC világméretű nyilvántartás a terhesség és a szívbetegségek közötti összefüggések gyűjtésére. A European Society of Cardiology idei kongresszusán elhangzott előadás azt ismertette, hogy a mechanikus szívbillentyűvel élő nők terhessége esetén nagy a mortalitás, a vetélés és a halvaszülés kockázata.
Mivel ma már az egész világon a szív- és érbetegségek jelentik a halál leggyakoribb okát, mind több nemzetközi szervezet alakul ennek kutatására. A European Society of Cardiology 2009-ben indította az EORP (EurObservational Research Programme) szervezését. Ennek része a ROPAC (Registry Of Pregnancy And Cardiac Disease) nevű világméretű nyilvántartás, mely fölméri a terhesség és minden típusú szívbetegség összefüggését.
Nem véletlen, hogy ez a fontos téma az idei ESC-kongresszus „Forró témák” című ülésszakába került. Az előadó, Jolien W. Roos-Hesselink professzor mindjárt a referátum kezdetén bemutatta a legfontosabb eredményeket: a műbillentyűvel élő nők mortalitása a terhesség végéig 1,4% volt, és 20%-uk a 9 hónap alatt elvesztette magzatát.
„A szívbetegség az anyai halálozás leggyakoribb oka mind a fejlett, mind a fejlődő országokban – mondotta a professzorasszony. – A terhesség alapvető hemodinamikai változások egész sorát indítja el: megnő a perctérfogat, a szisztolés volumen, a szívfrekvencia, és a szívnek mindehhez alkalmazkodnia kell. Az egészséges szív képes erre, de a beteg szív nem tud alkalmazkodni az élettani kívánalmakhoz, ezért az anyai és a magzati mortalitás növekszik.”
Folytatásul hangsúlyozta, hogy a terhesség az előbbieken kívül a véralvadást is elősegíti. Vizsgálták a műbillentyűk működésével kapcsolatos ilyen változásokat is, beleértve a különböző antikoaguláns módszereket és azok következményeit. A kutatók 2008-tól a ROPAC regiszterben 3500 terhes asszony adatait gyűjtötték össze 48 ország 132 orvosi központjában. Az előadás 212, billentyűprotézist viselő asszony részletes vizsgálatán alapult.
A terhesség alatt a betegek 1,4%-a meghalt. A graviditás 24. hetéig 16%-uk elvetélt, azt követően 2,8%-uk vesztette el magzatát. Vérzéses szövődmény 23%-ban fordult elő, trombotikus esemény pedig 6,1%-ban. A műbillentyűvel élők legsúlyosabb szövődménye a trombózis: ez 10 esetben (4,7%) következett be. Ezek mortalitása is magasabb volt (1,4%) a többi nyilvántartott szívbeteghez képest (0,2%).
A műbillentyűs várandós nők 80%-ának volt élveszülése. Ez szignifikánsan rosszabb arány, mint a szövetbillentyűvel élőké (98%) vagy a nyilvántartásban szereplő többi szívbeteg asszonyé (98%).
Az egyes trimeszterekben (< 14 hét, 14–36 hét, 36 héttől a szülésig) az antikoaguláció módszere változott. A leggyakoribb technika (43%) először heparin, majd K-vitamin-antagonista, végül ismét heparin adása volt. Az asszonyok 21%-át mindhárom trimeszterben heparinnal kezelték, 20%-uk pedig K-vitamin-antagonistát szedett az első két trimeszterben, majd az utolsóban heparint kapott. Az utóbbi eljárás nagyobb késői fötális mortalitással járt (16%), mint az előző két technika (kb. 3%).
A műbillentyűvel élő asszonyoknak feltétlenül szükségük van hatékony alvadásgátlásra, de ez vérzéses szövődmények oka lehet, főleg szülés közben. A műbillentyűs nők esetében fontos, hogy orvosaik figyelmeztessék őket erre, és arra is gondoljanak, hogy lehetőleg milyen műbillentyűtípust válasszanak a műtét során. Bár a mindhárom trimeszterben folytatott K-vitamin-antagonista-kezelés jelentős terhességi veszteséggel járt, egyelőre egyik módszer sem bizonyult egyértelműen biztonságosabbnak a többinél.
