Generalizált szorongásos zavar: gyakorlati útmutató a kivizsgáláshoz és a kezeléshez

A szorongásos betegségek – köztük a generalizált szorongásos zavar (GSz, angolul generalized anxiety disorder,GAD), a pánikbetegség, a poszttraumás stressz betegség és az obszesszív-kompulzív zavar – a leggyakoribb mentális problémának számítanak az Egyesült Államokban.
  A szorongásos zavarok többi formájához hasonlóan a GSz is kedvezőtlenül befolyásolja a mentális egészséget, a szociális és szerepfunkciókat, az általános egészségi állapotot, a testi fájdalmat, a fizikális működéseket és a mindennapi aktivitást, emellett növeli az orvoshoz forduló betegek számát. A GSz-t az esetek egyharmadában egy vagy több további szorongásos zavar is kíséri, melyhez gyakran a funkcionális státus hanyatlása, továbbá az egyéb pszichiátriai problémák vagy a szerhasználat fokozott kockázata társul. A GSz-ben szenvedő betegek gyakran alkohollal vagy más szerekkel próbálnak javítani állapotukon, és nemritkán öngyilkossági gondolataik is vannak. A GSz ugyanolyan károsodásokat von maga után, mint a major depresszió, s végső soron nagyobb ellátási igénnyel és egészségügyi kiadásokkal jár. A GSz prevalenciája, illetve egészségi, funkcionális és gazdasági kihatásai ellenére az állapotot gyakran nem helytállóan kórismézik és kezelik.

Kommentár: Dr. Szűcs Attila

A mindennapi gyakorlat szempontjából nagyon fontos, kissé elködösítve kezelt problémáról írt cikket a három szerző világosan, egyszerűen, tömören, gyakorlatiasan. Mindhárman a családorvosképzésben dolgoznak, eltérő alapképzettséggel. A cikk jelentőségét éppen abban látom, hogy a probléma felismerését és kezelését oda címezik, ahol a betegek először megfordulnak: a családorvosi rendelőkbe. A felismerés és a kezelési variációk egyszerű áttekintése után feltételezhető, hogy a családorvosok nálunk is felfigyelnek és megerősítést kapnak ennek a betegcsoportnak a kiszűrésére és kezelésére.
  Hazai vizsgálók a szorongásos zavarok előfordulásáról és következményeik összefüggéseiről világviszonylatban is figyelmet kapott kutatási adatokat közöltek. A generalizált szorongás (GSz) statisztikailag igazolt előfordulási gyakorisága alapján azt várhatnánk, hogy a diagnózist a jelenleginél sokkal gyakrabban állítják fel. Valójában a szorongásos zavar formái közül a pánik, illetve az affektív betegségek közül a depresszió áll a figyelem előterében. A szorongást az orvostársadalom (a laikusokkal együtt!) mintegy másodlagos jelentőségű „velejáróként” kezeli. Valóban nehéz eldönteni, hogy a szorongás mint eléggé általános tünet önmagában elegendő-e az egészség tényleges elvesztéséhez. Diagnosztikus értéke is kisebb: „Ha csak egy diagnózis adható… akkor a depressziót kell elsőbbségben részesíteni” (BNO-10, p. 211). Ennek megfelelően kiemeltebb figyelem irányul a depresszióra a pszichiáterek részéről is, pedig a vizsgálati adatok alapján a szorongás a leggyakoribb tünet, és a szorongásos zavarok között a GSz is jelentős helyet foglal el. Hazai gyakorisága nagyjából a cikkben közöltnek felel meg, a kórkép a lakosság 4–6%-át érinti, élettartam- prevalenciája megközelítőleg 5%, gyermekkori pontprevalenciája 5–10%,6 és komorbid kapcsolatai kiemelkedően nagy arányúak.