hirdetés
hirdetés

Allergológia

Gépjárművezetés antihisztamin terápia mellett?

Az allergiás rinitisz rosszabb alvásminőséggel, nappali fáradékonysággal, romló kognitív funkcióval jár együtt, mindez a járművezetési képesség romlásában is jelentkezhet.

Expert Opin Drug Saf. 2016, 15: 89–98.

hirdetés

Egy friss klinikai vizsgálatban a nem kezelt, tünetes allergiás betegek járművezetési képességét hátrányosan befolyásolta a fenn­álló betegség. A H1 receptor antagonista antihisztaminok az allergiás betegségek bá­zisterápiái. Allergiás rinitiszben szenved a népesség 30%-a. Emiatt az antihisztaminok az 1940-es évektől a világszerte leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak. Számos első és második generációs antihisztamin vény nélkül is kapható a gyógyszertárak­ban. Habár a perifériás H1 receptor a terápiás célpont, az első generációs antihisztaminok átjutnak a vér-agy gáton és a cerebrális H1 re­ceptorokhoz is kötődnek, emiatt csökkentik az éberséget, álmosságot, aluszékonyságot okoznak. A receptorszelektivitás hiánya miatt az első generációs antihisztaminok központi idegrendszeri (CNS) mellékhatást okoznak, antikolinerg és antiszerotonin hatásuk van. A CNS mellékhatások, az aluszékonyság, álmosság és a szedáció hátrányosan befo­lyásolhatják a kognitív és a pszichomotoros funkciókat, és ezek problémásak, sőt veszé­lyesek lehetnek. E mellékhatások mellett megszaporodhatnak a munkával kapcso­latos sérülések, és nőhet a közúti balesetek száma. (4)

A szedációt okozó mellékhatásuk miatt az első generációs készítmények helyett a máso­dik generációs antihisztaminokat javasolja az allergiás rinitisz kezelésében a Global Allergy and Asthma European Network. A második generációs antihisztaminok az 1980-as évek­től jelentek meg. Kevésbé lipofilok, mint az első generációs antihisztaminok, és minimális mértékben jutnak át a vér-agy gáton, ezért szinte nincs szedációt okozó mellékhatásuk. A P glikoprotein transzporterhez való affini­tásuk szintén hozzájárul a CNS mellékhatá­sok csökkentéséhez. A második generációs, nem szedáló antihisztaminok az allergiás rinitisz és az urtikária ajánlott gyógyszerei. Az antihisztaminok széles palettáján fontos a készítmény biztonságossága. A második generációs antihisztaminok hatásossága és biztonságossági profilja különböző.

A második generációs, nem szedatív antihisztamint, a bilasztint számos európai, amerikai és afrikai országban regisztrálták a perenniális és szezonális allergiás rinitisz és az urtikária kezelésére 12 évesnél idősebb betegek számára. Az orális bilasztin (törzs­könyvezett dózis: 20 mg) gyorsan felszívódik, a legmagasabb plazmakoncentrációját már 1–1,5 óra alatt eléri, eliminációs féléletideje közel 10 óra. A klinikai vizsgálatokban allergiás rinitiszben és urtikáriában legalább olyan ha­tásos volt, mint a cetirizin, a levocetirizin vagy a desloratadin. Életminőség szempontjából felülmúlta a cetirizint, kardiális és antikolinerg mellékhatása nincs, és nincs pszichomotoros CNS mellékhatása sem.

Amikor antihisztamint választunk, alap­vető feltétel, hogy a szer ne befolyásolja a járművezetési képességet, hatásos legyen, a lehető legkevesebb szedatív és egyéb CNS mellékhatással kelljen számolni, és elhanya­golhatók legyenek a metabolikus interakciók. Az itt ismertetett összefoglaló közlemény a megjelent irányelvek alapján fogalmazza meg az ideális antihisztaminnal szemben támasztott elvárásokat, és a járművezetői biztonságra fókuszálva értékeli a bilasztin biztonságosságát.

Milyen a járművezetők számára ideális antihisztamin?

Az alkoholhoz hasonlóan számos gyógyszer fogyasztása is rontja a járművezetés képes­ségét. Az International Council on Alcohol, Drug, and Traffic Safety (ICADTS) munkacso­port által megfogalmazott irányelv szerint három kategóriába sorolják a gyógyszereket a járművezetési képességre gyakorolt hatásuk szempontjából.

Jelentős az alkohollal vagy gyógyszer­rel összefüggésbe hozható közúti balesetek száma. Spanyolországban 2013-ban a közúti balesetek 43%-át és a gyalogosok baleseteinek 23%-át okozta alkohol vagy gyógyszer használata, köztük az CADTS III csoportba so­rolt első generációs antihisztaminoké. A leg­több első generációs antihisztamin a CADTS II (pheniramin, chlorpheniramin, mizolastin, meclozin, mequitazin) vagy a CADTS III csoportba tartozik (diphenhydramin, promethazin). Sokat még ma is széles körben használnak ezek közül, mert széles a kínálat, és olcsób­bak, mint a többi antihisztamin. A második generációs antihisztaminokat is CADTS kate­góriákba sorolják, mindegyiknek egyedi ha­tása van a vezetési képességre (a megismerő, a pszichomotoros és az észlelő funkciókra). Számos H1 antihisztaminnak van központi idegrendszeri mellékhatása, mint az álmosság, aluszékonyság, szédülés, a koordináció hiánya és a reakcióidő megnyúlása, amelyek hatással vannak a vezetési képességre. Ezenkívül a H1 antihisztaminok okozhatnak másodlagos perifériás antikolinerg hatást. Ezek a hatások – pupil­latágulat, szájszárazság, homályos látás –szintén hatással lehetnek a vezetési képességre.

Egy finnországi vizsgálatban a második generációs nem szedatív antihisztaminok előnyös hatása igazolódott a járművezetők között a halálos balesetek előfordulása te­kintetében. A kognitív tesztek és a vezetési képesség vizsgálata azt igazolták, hogy az első generációs antihisztaminok autó­vezetőknek nem javasolhatók. A második generációs antihisztaminok egy részének (cetirizin, loratadin, ebastin) is van a vezetési képességet befolyásoló hatása, ez a dózis­tól, a nemtől, valamint a bevétel és a ve­zetés között eltelt időtől is függ. Általában az antihisztaminokra vonatkozó tolerancia 4-5 nap alatt alakul ki, bár nem mindig pa­naszmentes a szedésük. Egyéb második ge­nerációs antihisztminok, így a levocetirizin, a fexofenadin és a desloratadin napi egy­szeri vagy kétszeri szedése mellett nem károsodik a vezetési képesség. Nagyon kevés vizsgálatban tanulmányozták a ve­zetési képességet második generációs antihisztaminok szedése mellett.

Igazolt tény, hogy a második generációs antihisztaminok specifikusabbak a H1 recep­torokra, kevesebb szedációt, álmosságot okoznak mellékhatásként, és jobb a hatás-mellékhatás profiljuk, mint az első generációs készítményeknek. De tény az is, hogy a máso­dik generációs antihisztaminok között nagy a különbség a H1 receptorhoz való affinitás te­kintetében – klinikai hatásosságuk közel azo­nos, de pl. az álmosságot, aluszékonyságot, kognitív és pszichomotoros funkciókároso­dást kiváltó hatásuk különböző, ami hatással lehet az éberségre és a vezetési képességre. A második generációs antihisztaminok hete­rogén csoportot képeznek, eltérő farmako­lógiai tulajdonságokkal és biztonságossági profillal (álmosság, hízékonyság, gyógyszer-interakciók, kardiális mellékhatás). Néhány második generációs antihisztamin (ebastin, ketotifen, loratadin, mizolastin, ruptatadin) részben vagy teljes mértékben a májban metabolizálódik, és interakcióba lép más gyógyszerekkel és az alkohollal.

Az antihisztaminok továbbfejlesztése az új generációs antihisztaminok felé halad. A második generációs antihisztaminoktól elvárjuk, hogy kiemelkedően hatásosak és biztonságosak legyenek, ne legyenek kardiotoxikusak, ne a citokróm P450 rendsze­ren keresztül metabolizálódjanak, ne legyen központi idegrendszeri mellékhatásuk, PET segítségével a központi idegrendszeri H1 re­ceptorokon ne legyenek kimutathatók.

A bilasztin előnyös tulajdonságai

A klinikai vizsgálatba Franciaországban 1080 allergiás rinitiszes beteget vontak be, akik második generációs antihisztamint kaptak a tüneteikre allergológus szakorvostól, aki 85%-ban a jobb terápiás hatás, 5,4%-ban a jobb tolerálhatóság, 4%-ban a szedatív mellékhatás hiánya és 2,6%-ban a gyors ha­tás miatt választott ilyen gyógyszert a beteg számára.

H1 receptor szelektivitás. A H1 receptor szelektivitás ebben a gyógyszercsoportban kulcsfontosságú. Allergiás rinitiszben a pe­rifériás H1 receptorok a terápiás célpontok, a más receptorokhoz való kapcsolódás a nem kívánt mellékhatásokat növeli, a járművezetői képességet rontja. A bilasztin a H1 receptor erősen szelektív inverz agonistája, más re­ceptorokhoz való affinitása minimális vagy nem kimutatható. In vitro igazolták a H2, H3 és H4 mellett 30 egyéb receptor (köztük pl. szerotonin-és bradikininreceptorok) iránti affinitás hiányát. A bilasztin H1 receptorok iránti affinitása jobb, mint a cetiriziné vagy a fexofenadiné.

Interakció a citokróm P450 rendszer­rel. In vitro és in vivo vizsgálatokban igazol­ták, hogy a bilasztin nem metabolizálódik a májban, a citokróm P450-en, nem gá­tolja a citokróm P450 izoenzimek aktivitá­sát. Egészségeseken vizsgálták a bilasztin lebomlását. A 20 mg radioaktív bilasztin 67%-a változatlan állapotban a széklettel, 33%-a a vizelettel ürült.

Antikolinerg hatás. Az antihisztaminok antikolinerg hatása nem várt mellékhatáso­kat okozhat, így szem-, száj-és orrszáraz­ságot, szapora pulzust, homályos látást, amelyek szintén ronthatják a gépjármű-vezetési teljesítményt. In vitro vizsgálatban nyolc antihisztamint vizsgáltak (azelastin, bilasztin, cetirizin, desloratadin, epinastin, fexofenadin, ketotifen és olopatadin) antikolinerg mellékhatás szempontjából öt muszkarinreceptoron (M1–M5).

Minimális antikolinerg mellékhatást igazoltak a legmagasabb koncentráció­nál a bilasztin, a cetirizin, az epinastin és a fexofenadin esetében. A legkifejezettebb antikolinerg mellékhatást a desloratadin fejtette ki.

Az agyi hisztamin H1 receptorok te­lítettsége. Az antihisztaminok központi idegrendszeri mellékhatásának oka, hogy az antihisztamin átjut a vér-agy gáton és kötődik a központi idegrendszeri H1 recep­torokhoz, ezáltal aluszékonyságot, álmos­ságot okoz és hátrányosan befolyásolja a kognitív/pszichomotoros funkciókat. Pozitronemissziós tomográfiával (PET) lehet egyértelműen igazolni az agyi H1 recepto­rok telítettségét. A bilasztin a glikoprotein P szubsztrátja, ez megakadályozza, hogy átjus­son a vér-agy gáton. A bilasztin CNS hatásait 12 egészséges emberen vizsgálták. A PET-CT alapján a H1 receptorok telítettsége egyforma volt 20 mg bilasztin és placebo adása után. A frontális, okcipitális, parietális, a temporális lebenyt és az insulát külön vizsgálták. A 20% alatti receptortelítettség azt jelzi, hogy nem szedatív antihisztaminról van szó. A PET-CT alapján a bilasztin ebbe a csoportba tartozik.

Pszichomotoros funkció. Húsz egész­séges önkéntessel végeztek vizsgálatot a bilasztin normál dózisával (20 mg) és emelt dózisával (40 mg). Egyik sem befolyásolta a pszichomotoros funkciókat az elvégzett tesz­tek alapján, napi 80 mg bilasztin azonban már igen. (A bilasztin napi terápiás dózisa 20 mg.)

Kölcsönhatás alkohollal és lorazepammal. Maga az alkohol szedációt és egyéb központi idegrendszeri mellékhatá­sokat kiváltva gyakran okoz közúti balesetet. A gyógyszerek közötti és a gyógyszer–alkohol interakció gyakori probléma. Antihisztamin és az alkohol együttes használata nem ki­zárt, sokan használják együtt mindkettőt. A benzodiazepinek (diazepam és lorazepam) használata önmagában is ronthatja a jármű­vezetési képességet. Azok a jól tolerálható antihisztaminok a járművezetés szempont­jából, amelyek nem lépnek kölcsönhatásba sem az alkohollal, sem a benzodiazepinekkel.

Randomizált klinikai vizsgálatban 24 egészséges önkéntesen vizsgálták az alkohol mellett a bilasztin (20 mg) hatását, és nem befolyásolta a pszichomotoros funkciókat a hozzáadott bilasztin, ahogy egy másik vizsgálatban a lorazepam (3 mg) hatását sem potencírozta.

Álmosság és aluszékonyság. Több mint 2000 beteget bevonva, II. és III. fázisú vizsgálatban tanulmányozták a bilasztin (20 mg) és egyéb antihisztaminok e mellékhatá­sát a placebóéhoz viszonyítva, és nem találtak különbséget közöttük.

A bilasztin és a járművezetés. A place­bóhoz képest sem a 20 mg-os, sem a 40 mg-os bilasztinnak nem volt szignifikáns hatása a gépjárművezetési képességre. (A bilasztin napi terápiás dózisa 20 mg.)

Összegzés

A bilasztin második generációs, nem szedatív antihisztamin a piacon. Hatása gyorsan jelentkezik, nincs májmetabolizmusa, nem lép interakcióba a citokróm P450 rendszer­rel, ezért más gyógyszerekkel is legfeljebb minimális mértékben, és a P glikoprotein szubsztrátjaként alig jut át a vér-agy gáton. PET-vizsgálattal igazolták, hogy a második generációs antihisztaminok közül a bilasztin az agyi hisztamin H1 receptorok legkisebb telítettségével jellemezhető szerek egyike, ezért a nem szedatív antihisztaminok közé tartozik. A terápiás dózisú, 24 órás hatékony­ságú 20 mg-os bilasztint klinikai vizsgála­tokban összehasonlították egyéb második generációs antihisztaminokkal. Az allergiás rinokonjunktivitisz kezelésében ugyan­olyan hatásosnak találták, mint a cetirizint, a desloratadint és a fexofenadint, és az urtikária kezelésében megegyezett a hatása a levocetirizinével. A cetrizinnél gyorsabban alakul ki a hatása a csalánkiütés és bőrpír csökkentésében. A klinikai vizsgálatokban a bilasztin nem szedáló antihisztaminnak bizonyult, nem potencírozza sem az alko­hol, sem a lorazepam hatását, és nem be­folyásolja a gépjármű-vezetési képességet. Hatásossága és a placebóéhoz hasonló mellékhatásprofilja miatt ez az egyik leg­jobb biztonságossági profillal rendelkező antihisztamin, gépjárművezetők is bátran használhatják.

Az ismertetés alapjául szolgáló közlemény:
Jauregui I, Ramackers JG, Yanai K, Farré M, Redondo E, Labeaga RVL. Bilastine: a new antihistamine with an optimal benefit-to risk tartio for safety during driving. Expert Opin Drug Saf. 2016, 15: 89–98.

Dr. Gálffy Gabriella, Phd
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.