Időskori csípőtörés: ne halogassuk a műtétet
Egy új vizsgálat szerint az orvosilag egyébként stabil állapotban lévő idős betegek csípőtörését még a kórházba való felvétel napján, vagy másnap meg kell operálni.
Kanadában kb. 30.000 idős ember szenved csípőtörést évente. Sajnos, emelkedett halálozásnak vannak kitéve: a sérülés után a nők 5%-a, a férfiak 10%-a meghal 30 napon belül.
A Canadian Medical Association Journal-ban megjelent közleményben Dr. Boris Sobolev (School of Population and Public Health, the University of British Columbia, Vancouver) és munkatársai a Canadian Collaborative Study of Hip Fractures keretein belül a 65 év fölötti, jó állapotban lévő csípőtörést szenvedett kanadai betegek adatait értékelték. 144 intézményből 139.119 beteg adatait gyűjtötték össze: a betegek 74,3%-a nő volt, 45,8%-uk volt 85 éves, vagy idősebb. Az azonnali műtéttel ellátott betegek közül 89.782 beteg (64,5%) élve távozott 30 napon belül, és csak 6371 beteg (4,6%) halt meg. A kumulatív 30 napos mortalitás az idővel szignifikánsan emelkedett: az első napon operáltaknál 48,9 halál/1000 műtét, a 3. napon kezelteknél 57,0 halál/1000 műtét, az ezután operáltaknál 69,1 halál/1000 műtét volt. Amennyiben minden műtétet a felvétel napja helyett a 3. napra halasztanák, 5,8 extra halállal kellene számolni 1000 műtétenként, a további halasztás pedig 10,9 extra halállal járna 1000 műtétenként. A kutatók becslése szerint a kórházban bekövetkezett halál a 2. napon túlra halasztott műtétek esetén 16,5%-kal növekedne.
A stabil állapotban lévő betegek műtéte gyakran halasztásra kerül, mivel vagy a sebész, vagy a műtő nem áll rendelkezésre. A 2005-ös kanadai előírások szerint az esetek legalább 90%-át meg kell operálni a felvételt követő 48 órán belül. Az ismertetett kutatás egyik vezetője, Dr. Pierre Guy (Centre for Hip Health, the University of British Columbia, Vancouver, Kanada) szerint a stabil egészségi állapotban lévő idős csípőtörött beteget egy napon belül meg kell operálni, hisz az eredményekből látszott, hogy ha a műtétet csak a kórházi felvétel után csak három nap múlva, vagy azon túl tudták elvégezni, akkor folyamatosan nőtt a betegek mortalitása, egészen a 11 halál/1000 beteg értékig (6,9% mortalitás) szemben azzal, ha a műtéti beavatkozás már a felvétel napján lehetséges volt. Kétségtelen, hogy ezért a műtőknek is rendelkezésre kell állniuk, azaz más betegek műtétét – nem orvosi okokból – esetleg el kell halasztani.
Dr. David Helfet (Hospital for Special Surgery, New York City) szerint a „szerzők bebizonyították, hogy az idős emberek mozdulatlan fekvése és várakozása semmiképpen nem jó. Ha stabil állapotban vannak és altathatók, a legkorábbi műtét javasolt.” Nagy kórházakban, sok műtővel, bőséges személyzettel könnyebb teljesíteni a feltételeket, de kisebb kórházakban, ahol az egyetlen műtőt éppen baleseti-, érrendszeri-, vagy éppen hasi műtétre használják, a megoldás nehezebb. Néha az is problémát jelent, hogy melyik beteg állapota tekinthető „stabilnak”, különösen 70 éves kor fölött. A fenti tanulmány egyik fontos üzenete az, hogy ha a műtő és a személyzet is rendelkezésre áll, a műtétet mielőbb el kell végezni!
A tanulmányban hiányosságai közé tartozik, hogy pl. nem pontosan ismerjük a kísérő betegségeket, és nem tudjuk pontosan a műtét halasztásának okát sem. Jelentős befolyása lehet a kimenetelre a csípőtörés és a kórházba érkezés között eltelt időnek és a betegek kórházba szállítása körülményeinek is. Befolyásolhatja az eredményeket a kisebb vidéki és a városi, nagy oktató kórházakban történő ellátás különbsége, továbbá az, hogy a beteg munkaidőben vagy azon túl érkezett a kórházba, illetve hogy a műtétet a személyzet nappal, frissen, vagy éjjel, kimerülten végezte-e. Végül, nem ismerjük a betegeknek a csípőtörés előtti egészségügyi státuszát sem.
Forrás:
2. CMAJ
