IRF-1 promoter polimorfizmus és a hepatitis C vírus fertőzés kimenetele
A hepatitis C vírus (HCV) egyszálú RNS genommal és tokkal rendelkező vírus, amely az emberben akut, illetve krónikus hepatitist okoz [1–3]. A fertőzés a szérumban található anti-HCV antitestek és a HCV RNS genom kimutatásával diagnosztizálható.
A korai keresztmetszeti vizsgálatok a krónikus forma magas, átlagosan 75–86%-os előfordulási arányát mutatták [4,5]. Feltételezték ugyanakkor, hogy érzékenyebb metodikák feltalálásával még ezek az értékek is alacsonynak bizonyulnak majd, és a fertőzés spontán eliminációja igen ritka. A krónikus fertőzés aránya időközben az epidemiológiai paraméterek figyelembevételével számottevően módosult [6], és az újabb vizsgálatok számos populációban 50%-os vagy még nagyobb spontán gyógyulási arányt jelentettek [7–12].
Sem a vírus perzisztálásához, sem annak spontán eliminációjához vezető mechanizmusok nem ismertek teljesen, így ezek jelenleg is intenzív vizsgálat tárgyát képezik (lásd például [13–16]). Az infekció kimenetelének egyik lehetséges meghatározó tényezője a szervezet veleszületett, interferon (IFN) által mediált antivirális válaszának ereje. Az eredetileg a vírusok szaporodását gátló vegyületként leírt IFN ma egy komplett proteincsaládot foglal magába (pl. IFN-alfa alosztály, IFN-béta, IFN-1 alosztály), mely pleiotrop hatásai révén antivirális, antiproliferatív és immunmoduláns hatásokat fejt ki.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
a szerző cikkei