Ízületi protézisek és a szívinfarktus
A térd-és csípőízületi protézisműtétek után kimutathatóan növekszik a szívinfarktusok aránya, míg a tromboembóliák aránya nem csak a műtétek után, hanem hosszabb távon is növekedést mutat.
A teljes térd protézis (total knee arthroplasty = TKA) nagy gyakorlatot igénylő műtét. A perioperatív komplikációk között az anesztézia problémái, a vérvesztés, a fertőzések, a korai vérzés, vagy a sebgyógyulási zavarok említendők, de előfordulhatnak intraoperatív fraktúrák is, a posztoperatív szakban kardiovaszkuláris, pulmonális, renális, elektrolit zavarok jelenhetnek meg a nagyon ritka n. peroneus sérülés, vagy a leszorításból származó bénulás mellett. A legnagyobb veszélyt a tromboembóliás szövődmények jelentik. A szimultán kétoldali térdműtéteknél duplájára nő a komplikációk gyakorisága az egyoldali műtét után észleltekhez képest.
Egy 2014-es tanulmány szerint a 872.416 betegen végzett megfigyelés arra utal, hogy a perioperatíve i.v. adott antifibrinolitikus tranexam-sav használatával a nagy ízületi műtétek során lényegesen csökkenthető a vértranszfúziók szükségessége, sőt csökken a szívinfarktusok kockázata anélkül, hogy emelkedne a tromboembóliás szövődmények gyakorisága (Poeran).
A szívinfarktusok száma egy most publikált közlemény szerint a nagyízületi műtétek után azonnal szaporodni kezd, tehát a tromboemboliákkal ellentétben általában nincs lappangási ideje. „A szívroham későbbi megjelenésének kockázata elhanyagolható, de a véralvadékok a műtét után évekig a tüdőben maradhatnak” A vizsgált populációban 13 849 térdízületi pótlást kapott betegnél betegnél 306, míg 13 849 társított kontroll személynél csak 286 szívinfarktus keletkezett. Az infarktus kockázata az operáltakban igen erősen megnőtt (HR: 8,75, 95%CI 2,00-24,62) a műtét utáni első hónapban a nem operáltakhoz képest. A csípőprotézis beültetések után az első hónapban 4,33-szoros volt a kockázat (95%CI 1,24-15,21), utána a különbség már nem volt jelentős. Természetesen a tromboembóliák száma is jelentősen nőtt a műtét utáni első hónapban (térdműtét után a 63-szorosára, csípőműtét után a 78-szorosára!), viszont itt a kockázat 2,42-1,93-szoros emelkedése még 5 év után is észlelhető volt.
Az Egyesült Államokban a 45 évesnél idősebbeken végrehajtott kórházi nagyműtétek közül a térdízületi pótlás igen gyakori volt: Dr. Sonja N. Williams és munkatársai szerint (NCSH Division of Health Statistics) 2010-ben 693 400 teljes térdízületi pótlás történt az országban. A 2000 és a 2010 közötti 11 évben mintegy 5,2 millió ilyen műtét történt, csaknem minden esetben 45 év fölötti egyéneken. Ezen időszak alatt férfiakban 10 000 személyenként 24,3-ról 45,3-ra nőtt a műtétek száma (86%-os emelkedés), míg nőknél ez még jelentősebb volt: 10 000 személyenként 33,0%-ról 65.5%-ra emelkedett (99%-os emelkedés). Másképpen az is látható, hogy a nőknél 50%-kal több térdízületi protézis műtét történik, akár a 45-64 éves korosztályt, akár a 64 év fölöttieket vesszük alapul. A technika előrehaladtával műtétre egyre fiatalabb korban kerülnek a betegek: 2000 és 2010 között 3,9%-kal csökkent a betegek átlagos életkora (68,9-ről 66,2 évre).
Egy, a kanadai Ontarióban végzett kutatás szerint 2002 és 2009 között 37.881 betegnél történt teljes csípő artroplasztika (total hip arthroplasty = THA), és 59 564 betegnél történt teljes térdízületi artroplasztika. Előbbi műtét során a betegek átlagos életkora 58 év volt, és 53,8%-ban voltak nők, míg utóbbi műtétnél a betegek átlagos életkora 68 év volt és 60,5%-uk volt nő. A vizsgálat vezetője, Dr. Bleeshma Ravi (University of Toronto) a Reuters Health kérdésére közölte, hogy férfibetegeknél jóval magasabb a miocardiális infarktusok kockázata a posztoperatív szakban, mint nőbetegeknél. Eredményeiket az American Academy of Orthopaedic Surgeons (AAOS) kongresszusán Las Vegasban 2015. március 26.-án közölték. Cox regressziós használatával kimutatták, hogy THA műtét után 64%-kal, TKA műtét után 79%-kal magasabb a szívinfarktus kockázata férfiaknál a nők kockázatához képest. Ugyanakkor az egyéb szövődmények (fertőzések, diszlokációk, vénás tromboembóliák, halálozás) aránya megegyezett férfiakban és nőkben egyaránt. Dr. Ravi szerint nehezen magyarázható, hogy a férfiaknál ilyen másfél-kétszeres arányban jelentkezett szívinfarktus, hogy férfiaknál több intenzív ellátásra volt szükség, hiszen a műtét előtti kardiovaszkuláris komorbiditási felmérés azonos helyzetet mutatott a két nemben, bár a férfiak körében kissé gyakoribb volt a dohányzás. A műtét mérlegelésénél tehát fokozottan figyelni kell erre a kardiovaszkuláris kockázatra is.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
