Jó a prosztatára, nem jó a szívre
Ma a prosztatarák az erősebb nem körében a negyedik halálok. A kezelésében alkalmazott androgéndeprivációs terápiáról most kiderült, hogy elősegíti egyes szívbetegségek progresszióját.
Új prosztatarákos beteget világszerte félpercenként fedeznek fel, és 3 percenként valaki meghal ebben a súlyos betegségben. Nálunk ráadásul a prosztata rosszindulatú elváltozásainak 80%-át csak előrehaladott állapotában fedezik fel. A késedelem azért is veszélyes lehet, mert ez a kór a korai szakaszában kifejezetten hormonfüggő: a rosszindulatú daganat sejtjei a hím nemi hormon hatására növekednek, szaporodnak, de megfelelő hormonterápiával a folyamat malignitása sikerrel visszaszorítható.
A szakértők szerint a prosztatarák még androgén hormontól független stádiumában is tartalmaz hormonfüggő sejtpopulációkat, ezért a férfi nemi hormonok hatásának visszaszorítása ilyenkor is alapvető terápiás cél. Valaha ez egyszerű volt: a tesztoszteron kikapcsolását megoldották kétoldali hereeltávolítással. Ma androgéndeprivációs terápia (ADT) útján igyekszünk a hím nemi hormonok szintjét minimálisra csökkenteni.
Az ADT csökkenti a nemihormon-szintet a páciens szervezetében, ezáltal a ráksejtek stimulálását megfelelően gátolja. A témával foglalkozó szakorvosok azonban azt észlelték, hogy az ADT kardiovaszkuláris szövődményekkel jár: gyakoribb az infarktus, fokozódik a koszorúér-betegség progressziója, a diabétesz és a hirtelen, váratlan szívhalál.
Bostonban Paul L. Nguyen (Dana-Farber/Brigham and Women’s Rákközpont) és David R. Ziehr (Harvard Medical School) számolt be a kérdés eddigi legnagyobb vizsgálatának eredményeiről. A szerzők 18 tagú listájának első helyén álló David Ziehr még orvostanhallgató.
Az elemzésbe vont betegcsoport tagjai 1997 és 2006 között kerültek vizsgálatra. A prosztatarákban szenvedő 5077 beteg 30%-a kapott ADT-t. Az átlagosan 4,8 évig tartó megfigyelés alatt a szívbetegség kockázati tényezői sem az ADT-csoportban, sem a kontrollcsoportban nem változtak, illetve a cukorbetegek, hipertóniások és magas koleszterinszintű betegek száma is gyakorlatilag azonos (2,09% //vs.// 1,97%) maradt.
Ezzel szemben az ADT a kardiológiai halálozást 3,3-szorosára növelte abban a csoportban, ahol az anamnézisben infarktus vagy szívelégtelenség szerepelt. Ebben az alcsoportban a kardiális eredetű mortalitás ADT alkalmazása esetén 7,01% lett, ezzel szemben a nem hormondeprivált csoportban ez az arány 2,01% maradt. Ez azt jelzi, hogy 20, ADT-vel kezelt prosztatarákos betegből egy az ADT kardiológiai következményeként fejezi be az életét.
„Úgy látszik, hogy a prosztatarákban sokszor életmentő ADT mellett nagyobb lesz azoknak a betegeknek az aránya, akik kardiovaszkuláris okból halnak meg. Mivel azonban ez a tanulmány retrospektív vizsgálat volt, nem téveszthetjük szem elől az ADT előnyét támogató egyértelműbb bizonyítékokat. A prosztatarák agresszívabb formáiban az ADT alkalmazása továbbra is egyértelműen indokolt, de a szívgyógyásznak fokozottan kell figyelnie azokra a betegekre, akiknek volt már valamilyen kardiológiai problémájuk” – mondotta Dr. Nguyen.
