Jobb-e az emlőmegtartó műtét a mastectomiánál tripla negatív emlőrákban?

A szerkesztőségi kommentárhoz tartozó cikkükben Abdulkarim és munkatársai arról számolnak be, hogy mediánértékben 7,8 éves utánkövetés tapasztalatai alapján (p = 0,027) szignifikánsan jobb lokoregionális kontroll érhető el azzal a stratégiával, mely szerint a T1–2N0 tripla negatív emlőrákokat (TNBC, triple-negative breast cancer) emlőmegtartó műtéttel, majd besugárzással kezelik, szemben a hasonló paraméterekkel rendelkező másik betegcsoporttal, melyben teljes emlőkiirtásra (mastectomiára) kerül sor. E megfigyelés fényében szükséges-e változtatni az irányelveken?

 

Nagy figyelem fordul a TNBC kérdése felé azóta, hogy 2005-ben először sikerült azonosítani a basalis típusú rákokat microarray expressziós profilmeghatározás segítségével. A TNBC-knek nem jellemzője az ösztrogén- és progeszteronreceptorok expressziója, és nem termelik fokozott mértékben a humán epidermális növekedési faktor receptorát sem. Az immunhisztokémiai módszerekkel meghatározható TNBC-k és a génexpressziós profil alapján azonosítható basaloid típusú tumorok között meglehetősen nagy átfedés mutatkozik, mely olyan mértékű, hogy e két entitást gyakran szinonimaként használják a klinikai gyakorlatban. A TNBC-k prognózisa kedvezőtlen, és nem reagálnak az ismert emlőrák-növekedésifaktor célpontokat megcélzó terápiára, mint amilyen például a hormonkezelés vagy a trastuzumab. A TNBC egy gyorsan növekvő daganat, mely rendszerint előrehaladott hisztológiai stádiumban kerül felismerésre, és már korábban hajlamos áttétet adni, mint azok az emlőrákok, melyek hormonreceptorokat expresszálnak. A TNBC jellegzetes áttéti lokalizációi különböznek a luminalis altípusétól. TNBC eseteiben gyakrabban fordul elő, hogy a tumorsejtek nem érintik a nyirokcsomókat, és a metasztázisok az esetek 70%-ában a tüdőben és az agyban jelennek meg, míg a luminalis forma a betegek 70%-ánál a csontba és a májba ad áttéteket.2,5 A TNBC tumorok érzékenyebbnek tűnnek a kemoterápia iránt, és jóllehet a túlélés már röviddel a diagnózis felállítását követően meredeken zuhan, a túlélési görbe 8–10 év múltán platót mutat.