hirdetés

Kognitív funkciók és élethossz Parkinson-kórban

Parkinson-kórban normál kognitív funkciók mellett nem növekszik a halálozás.

hirdetés

A Parkinson-kórban szenvedők mortalitása magasabb az átlagos népesség halálozásánál, viszont egy most megjelent svéd vizsgálat szerint a halálozás nem növekszik azoknál a betegeknél, akiknél a betegség ellenére a kognitív funkciók normálisak maradnak.

Régebbi tanulmányok szerint Parkinson-kórban csökken a várható élettartam, de nem voltak ismertek a rövidebb élettartamért felelős speciális faktorok. Jelen vizsgálat eredményei alapján viszont ki lehet jelenteni, hogy a Parkinson-kóros betegről már az első megjelenéskor is igen részletes diagnózist kell felállítani, mert a normál kognitív funkciókkal rendelkező betegeknél nem növekszik a halálozás, ellentétben a magasabb halálozással járó típusokkal szemben.

A Neurology c. lapban 2018. október 31.-én online megjelent tanulmányban az első olyan vizsgálat, melyben igazolható volt, hogy a normál kognitív funkciókkal rendelkező Parkinson-kóros betegek várható élettartama a megegyezik a nem Parkinsonos betegek életartamával.

Dr. David Backstrom (Umeå University) és munkatársainak vizsgálata nem csak azt tárta fel, hogy a várható élettartam nem csökken, ha a kognitív funkciók normálisnak mutatkoznak a Parkinson-kór diagnózisának idején, hanem azt is, hogy parkinsonizmusban erősen változatos a várható élettartam: egyes fenotípusokoz magasabb halálozási arány társul. Ilyenek például az atípusos parkinsonizmus, a progresszív szupranukleáris bénulás, a több szervre kiterjedő atrófia, a hiányos kognitív funkciókkal társuló betegség, a rigiditás, a befagyott járás, a szagérzés hiánya. A nőbetegek mortalitása magasabb, mint a férfiaké, de a tremor és a halálozás között nem találtak összefüggést.

A vizsgálatban 178 újonnan diagnosztizált beteg szerepelt: 143 betegnél Parkinson-kór volt a diagnózis, 31 betegnél atípusos parkinsonizmust diagnosztizáltak (18 progresszív szupranukleáris bénulás , 13 több szervre kiterjedő (multiple system) atrófia), 4 beteg nem volt osztályozható. Átlagosan 13,5 éven keresztül figyelték a betegeket, évente legalább egyszer a kognitív funkciókat is vizsgálták. A megfigyelés alatt 109 beteg halt meg, a halálozási arányt a svédek átlagos halálozásához hasonlították. A standardizált mortalitás a parkinsonizmusban szenvedőknél 1,84-szer, azaz 84%-kal magasabb volt az ország lakosainak halálozásához képest (P< 0,001). Régebbi vizsgálatokban atípusos parkinsonizmusban 3,32, Parkinson-kórban 1,58 volt a standardizált mortalitási arány. Ez azt jelenti, hogy a svédországi idiopathiás parkinsonizmussal jelentkező betegek átlagos 71,7 évét alapul véve atípusos parkinsonizmusban csak 6,1 életév, Parkinson-kórban még 9,6 életév várható. A betegek életkora a diagnóziskor nem jelezte szignifikánsan a túlélést.

A várható élettartam hossza erősen függött a kognitív funkciók minőségétől. A már kezdetben is kognitív zavarokkal küzdők esetén 2,4-szer valószínűbb a vizsgálat során bekövetkező halál a normál kognitív funkciójú betegekhez képest. Ez azt jelenti, hogy a kiindulási 71,2 évet alapul véve a kognitív funkciók károsodása nélküli Parkinsonos beteg 11,6 évet, a mérsékelt kognitív sérüléssel bajlódók 8,2 évet élhetnek, a demens betegekre nem adtak meg adatot. Amennyiben a globális kognitív funkciókat a Mini-Mental State Examination-nal értékelték, akkor minden alacsonyabb pontérték 1,19-szeres halálozási kockázatot jelentetett (P=0,006). Az alacsonyabb képzettség nem volt kapcsolatban a magasabb halálozással, ami azt jelenti, hogy a rosszabb kognitív funkciók mellé társuló nagyobb arányú halálozás a kognitív funkciók sérülését létrehozó patológiai folyamattal függ össze, és nem a szocioekonómiai faktorokkal. A kutatás során végzett képalkotó vizsgálatok azt mutatták, hogy magasabb a halálozás azoknál a betegeknél, akiknél súlyosan károsodott a nucleus caudatus és a putamen, ami azt jelezheti, hogy a mortalitás a neurodegeneráció fokától függ.

Egy másik érdekes megfigyelés az volt, hogy jelentősen, 6,31-szeresre nőtt a halálozás azokban az esetekben (betegek 13,1%-ában), ahol a liquorban low-grade leukocitózist észleltek, ami immunológiai reakcióra utal. Már korábban is kimutatták, hogy Parkinson-kórban a liquorban proinflammatorikus citokinek találhatók, és a keringő monociták hireaktivitást mutatnak. Az is ismert, hogy az NSAID-k használata mellett kisebb a Parkinson kockázata, ami szintén az immunológiai összefüggésre utal. „Ezek szerint Parkinson-kórban egy immunológiai komponens is szerepet kap, így talán immunmodulátorokat is lehetne használni a Parkinson-kór terápiájában” – jegyezte meg Dr. Backstrom.

Dr. Lawrence Golbe és Cristian Leyton szerkesztőségi közleményükben fontosnak nevezik a tanulmányt a parkinsonizmusban szenvedők várható élettartamának megbecsülésében.

 

Forrás:

1. Medscape Medical News > Neuroloy News

2. Neurology

3. Neurology

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.