Már a 3 éves gyermek is felülbírálja a felnőttek utasításait
Már az egészen kisgyermek is tisztában van vele, hogy nem igaz az a tézis, miszerint a felnőttek mindent jobban tudnak. Ilyen esetekben figyelmen kívül hagyják a felnőtt nem célravezető utasítását, és a maguk feje után találják meg a hasznosabb megoldást az adott helyzetre.
A fenti meglepő kijelentés az Amerikai Pszichiátriai Társaság által nyilvánosságra hozott friss kutatás alapján hangzott el. A gyermekek esetenként akár meg is próbálhatják figyelmeztetni is a felnőtteket, ha azok valami kontraproduktív dolgot csinálnak éppen, például egy üres zsírkrétás dobozért nyúlnak, amikor rajzolni készülnek, vagy hideg időben nedves pulóvert akarnak felvenni – írja a Developmental Psychology című lapban megjelent cikk.
„Vizsgálataink azt jelzik, hogy a 3 éves gyermekek többsége már képes felismerni, ha a felnőttek nem a legjobb döntést hozzák meg egy helyzetben, és ilyenkor a gyermekek úgy döntenek, hogy más módon segítenek a felnőtteknek – mondja a közlemény másik szerzője, Kristina R. Olson, a Yale Egyetem kutatója. − Ezen túlmenően azt is megállapítottuk, hogy már a nagyon kisgyermekek is motiváltak arra, hogy beavatkozzanak, ha úgy látják, hogy a másik ember valamit rosszul csinál.”
Három kísérletet végeztek, melyek közül az elsőben a felnőtt arra kérte a 3 éves gyermeket, hogy segítsen neki egy egyszerű feladat végrehajtásában, például valami feljegyzésében vagy egy telefonhívás lebonyolításában, de „véletlenül” egy kiszáradt tollért vagy egy játéktelefonért küldte a gyermeket. A feladatra megkért gyermekek csaknem kivétel nélkül figyelmen kívül hagyták az eredeti kérést, ehelyett a feladatra alkalmas tárgyat, például egy használható tollat vagy egy igazi telefonkészüléket vittek oda a felnőttnek. Ha viszont a felnőtt egy használható tárgyért küldte a gyermeket, akkor szinte minden gyermek engedelmeskedett az utasításnak. A gyermekek ugyanakkor nem tesznek különbséget a funkcionális és diszfunkcionális tárgyak között azokban az esetekben, amikor mindkettő alkalmas arra, amire a felnőtt használni akarja azt. Például a játéktelefont is hajlandók odavinni, ha a felnőtt azt mondja, hogy papírnehezéknek akarja használni.
A három kísérletből álló sorozatban 58 gyermek (ezen belül 30 lány) vett részt, akiket szüleik vittek el a Yale Egyetem kutatólaboratóriumába. A kísérletek zömében a gyermekeknek négy tárgypárból (egy funkcionáló és egy nem funkcionáló tárgyból) kellett választaniuk: valódi telefon és játéktelefon; ép pohár és lyukas pohár; valódi kalapács és gumiból készült játékkalapács; kiszáradt és írásra alkalmas szövegkiemelő toll.
A másik kísérletben a vizsgálatot végző felnőtt ezt mondta: „Ideadnád nekem azt a poharat, hogy töltsek bele egy kis vizet?” Majd az esetek felében a törött pohárra, míg a másik felében az ép pohárra mutatott. A felnőtt nem tett semmilyen megjegyzést az adott tárgyra, így a gyermeken múlt, hogy észrevegye, hogy a pohár sérült.
„Úgy tűnik, hogy a gyermekek már nagyon korán felismerik, hogy ha segíteni akarnak a másiknak, akkor ez néha azt jelenti, hogy inkább a kérés végső céljára kell figyelemmel lenniük, mintsem az adott kérés pontos tartalmára – mondja Olson. – A mostani vizsgálat azt illusztrálja, hogy a gyermekek már első éveikben igen kifinomultan értelmezik a segítség fogalmát.”
