Megbízható a bőr alá beültethető defibrillátor
A váratlan, hirtelen halál oka 80 %-ban nem szívmegállás, hanem a szívremegés, fibrilláció, ami áramütéssel megszüntethető. Most azt a testbe beültethető defibrillátort próbálták ki sikeresen, melyet közvetlenül a bőr alá varrnak be.
A kamraremegés, a fibrilláció áramütéssel történő megszüntetését két svájci élettanász, Jean-Louis Prévost és Frédéric Batelli fedezte fel. Kutyakísérleteik közben észlelték, hogy kis áramütéssel kamrafibrilláció indul, ami nagyobb áramütéssel megszüntethető. Mindez 1899-ben történt.
Évtizedek teltek el, míg sok fiziológus és szívgyógyász munkájának eredményeként, a hordozható, külső defibrillátortól a beteg testébe beültethető változatig - az angol elnevezés alapján (Implantable Cardioverter Defibrillator) - világszerte ICD betűszóval jelzett, életmentő műszer bekerült a klinikai gyakorlatba.
Az eddig alkalmazott, mellkasba bevarrt defibrillátorok a szívbe vezetett elektródok révén monitorozták folyamatosan a spontán szívműködést. Ha a szív a beállított – legtöbbször 50/min - frekvenciánál lassabban kezd működni, akkor a defibrillátor a pacemakerhez hasonlóan ingerli a szívet az előírt pulzusszám szerint, ha viszont a műszer kamrafibrillációt észlel, szükség szerint ismételt áramütés útján szünteti meg a halálos ritmuszavart.
Tavaly az FDA engedélyezte annak az új ICD műszernek az alkalmazását, amelyiket közvetlenül a mellcsont bal széléhez, a bőr alá kell beültetni és az implantációt végző sebész még röntgen ellenőrzést sem használ a beavatkozás során. Itt nincs szükség elektródára, azért nem fordulhat elő elektródatörés miatt működési zavar, véredény infekció sem.
Martin C. Burke és 11 szerzőtársának dolgozatát a Circulation közölte, melyben beszámoltak az új ICD alkalmazásával nyert tapasztalatokról. A beültetések 33 helyen történtek és 330 betegből 314-be ezt a műszert, az S-ICD készüléket ültették be. A betegek átlagos életkora 52 év volt.
Az átlagos 11 hónapos megfigyelési idő alatt 21 betegnél fordult elő 38, spontán kamrafibrilláció vagy kamrai tachikardia. A készülék valamennyi esetben megszüntette a ritmuszavart és a szinuszritmus helyreállt. A betegcsoportból 41 kezelt vizsgálati személynél (13,1 %) történt aritmia nélkül áramütés.
Az FDA ellenőrző adatai azt igazolták, hogy az S-ICD beültetése a 180 napig végzett megfigyelés során a betegek 99 %-ában volt szövődménymentes. A hivatal ilyen értelmű követelménye egyébként 79 %. A műszer a kamrafibrillációt 100 %-ban megszüntette. Az FDA kötelező határértéke 88 % lett volna.
Az S-ICD beültésével élő betegeket azóta is gondosan ellenőrzik, mivel a kardiológusok egy része szerint a halálos kamrai ritmuszavarra hajlamos szívbetegek közül sok esetben van az ilyen defibrillátor beültetésének ellenjavallata.
„Az S-ICD nem helyettesítheti az egyéb, korábban alkalmazott defibrillátorokat” – mondotta a munkacsoport vezetője. „Bizonyos betegek számára viszont ideális, másoknak alkalmatlan, de a nagy többség esetén ez választás kérdése”. Az utóbbi években az USA gyógyintézeteiben havonta átlag 10 000 ICD készüléket ültetnek be. Magyarországon S-ICD implantáció eddig még nem történt.
