Mentsük meg a pajzsmirigyet!
Sokak szerint a pajzsmirigydaganatokat sok esetben túldiagnosztizálják és túlkezelik az enyhébb kezelések és az aktív megfigyelés helyett.
A véleményt a New England Journal of Medicine-ben 2018. július 25.-én megjelent közlemény szerzői is osztják, akik a teljes pajzsmirigyeltávolítás ellen foglalnak állást, hangsúlyozva, hogy „jelenleg a pajzsmirigy lokalizált (2 cm-nél kisebb) papilláris daganatai esetén is az esetek kb. 80%-ában teljes thyreoidectomiát végeznek, holott ezek a kicsiny daganatok nem veszélyesek".
A pajzsmirigydaganatok száma az USA-ban 25 év alatt a háromszorosára nőtt, ma már évente 50.000 fölötti esettel kell számolni. A pajzsmirigyrákos mortalitási ráta 1979 és 2009 között nem változott (0,5 halál/100.000 eset). Nagyon sok esetben túldiagnosztizálják a pajzsmirigyákot: Dél-Kóreában 90%-ban, az USA-ban, Olaszországban, Franciaországban, Ausztráliában 80%-ban, Japánban, Skandináviában, Angliában, Skóciában 50%-ban. Az USA-ban az utóbbi 25 évben 150.000 nőnél és 50.000 férfinél végeztek teljes thyreoidectomiát kicsiny, alacsony kockázatú papilláris rák miatt.
Már egy 2017-ben megjelent vizsgálat igazolta, hogy az azonnali nagy műtétnél kedvezőbb, ha a pajzsmirigydaganatot három dimenziós monitorozással követjük. A teljes pajzsmirigyeltávolítás továbbá bizonyos veszélyekkel is jár: megsérülhet a nervus recurrens (néha mindkét oldali), és a négy mellékpajzsmirigy eltávolításával hipoparathyreoidizmus alakulhat ki. Ráadásul a pajzsmirigyeltávolítás után a betegnek a kiesett hormonműködés pótlására egy életen át pajzsmirigyhormont kell szednie. A pajzsmirigy egyik lebenyének eltávolítása nem jár ilyen súlyos következményekkel, és azt is egyre több adat támasztja alá, hogy a kétféle műtét után csak minimálisan különbözik a pajzsmirigyrák halálozás kockázata.
A cikk szerzői Dr. H. Gilbert Welch (Dartmouth Institute for Health Policy and Clinical Practice, Hanover, New Hampshire) és Dr. Gerard M Doherty (Brigham and Women’s Hospital in Boston, Massachusetts) 300 betegre kiterjedő vizsgálatukban kimutatták, hogy a rendszeres 3-D monitorozás megfelelőbb, mint az azonnali műtét. Eredményeik alapján kijelentik, hogy „kicsiny papilláris pajzsmirigyrákban szenvedő bizonyos válogatott betegeknél az aktív megfigyelést előnyös választásnak tartjuk, de azt is tudnunk kell, hogy a betegek egy része előnyben részesíti a daganat műtéti eltávolítását. Ilyenkor a kérdés az, hogy a pajzsmirigy mekkora részét távolítsuk el”. Szerintük ilyenkor az egyetlen lebeny kiirtása (lobectomia) gyakran a legmegfelelőbb megoldás.
Dr. John C. Morris III (Mayo Clinic, Rochester, Minnesota) az American Thyroid Association (ATA) volt elnöke szerint ez a stratégia egyezik az ATA legutóbbi, 2015-ös guideline-jával (ott 4 cm alatt javasolják az aktív megfigyelést). Sokszor túlkezelés történik, márpedig „a kezelés többet árthat, mint maga a betegség”. Az új javaslatok megjelenése után Izraelben csökkent is a totál pajzsmirigyműtétek arány, 74%-ról 20%-ra, ezen belül Jeruzsálemben 61%-ról 31%-ra. nehéz egyébként a rák diagnózisa után meggyőzni a betegeket, hogy a műtéttel még várhatunk, viszont szigorú követés szükséges, az intenzív kezelés hiánya félelemmel tölti el a daganatos betegeket.
Welch és Doherty szerint a National Cancer Institute Surveillance, Epidemiology and End Result (SEER) adatbázisa további adatokkal szolgálhat a daganatok észleléséhez. Nem mindegy, hogy egy daganatot szűrés kapcsán diagnosztizáltak (pl. emlő, prosztata, tüdő), vagy a szűrőprogramokon kívül, „incidenciálisan” jelentkezett (pl. a pajzsmirigyrák). Egyre többet fogunk megtudni a daganatok biológiájáról és ilyen módon sok prognosztikai információhoz juthatunk a jövőben.
Forrás:
1. Medscape Medical News > Oncology News
