Mi előnyösebb az epevezeték rosszindulatú elzáródásában: fém vagy műanyag stent?
2008. március 01. 00:00
A rosszindulatú epevezeték-elzáródást általában endoszkópos megoldással kezeljük, a rendelkezésre álló sokféle fém és műanyag stent valamelyikének segítségével. Épp ezért lényeges az egyes típusok előnyeinek és hátrányainak ismerete. A legmegfelelőbb stent kiválasztását a betegség prognózisát meghatározó tényezők is befolyásolják. Moss és mtsai lapunk eredeti kiadásában megjelent közleménye hét olyan randomizált, kontrollált vizsgálat metaanalízise, melyekben a műanyag és a fém stentek költséghatékonyságát elemezték. A metaanalízis segíthet a leghatékonyabb stent kiválasztásában.
Az utóbbi három évtizedben a rosszindulatú biliáris obstrukció kezelését nagyrészt endoszkópos módszerrel végezzük. Nagy utat tett meg az orvostudomány azóta, hogy az 1800-as évek végén Dr. Charles Stent bevezette a „stent” szakkifejezést. Az epevezeték első endoprotézisei műanyagból készültek. Erre a célra polietilént vagy teflont használnak. Az öntáguló fém stentek kifejlesztésének az volt a mozgatórugója, hogy a műanyag stentekkel nehézségek adódtak: bakteriális biofilm képződik bennük, és gyakran eldugulnak. Az öntáguló fém stentek átmérője nagyobb, és hosszabb ideig maradnak átjárhatók. A fém stentek anyaga rozsdamentes acél (Wallstent, Boston Scientific, Natick, Massachusetts, USA), vagy nikkel–titánium ötvözet (Wallflex, Boston Scientific; Zilver, Cook Medical Endoscopy, Winston-Salem, North Carolina, USA; Flexxus, Conmed, Billerica, Massachusetts, USA). A fém stentek egy részén nincs bevonat, de kaphatók különféle bevonatokkal ellátottak is. Az epevezeték-stent endoszkópos behelyezése ma már sokkal kevésbé invazív eljárás, mint korábban, és az esetek túlnyomó többségében ezt alkalmazzák a rosszindulatú biliáris obstrukció enyhítésére a sebészeti megoldás, a biliodigestiv anastomosis kialakítása helyett.
Az utóbbi három évtizedben a rosszindulatú biliáris obstrukció kezelését nagyrészt endoszkópos módszerrel végezzük. Nagy utat tett meg az orvostudomány azóta, hogy az 1800-as évek végén Dr. Charles Stent bevezette a „stent” szakkifejezést. Az epevezeték első endoprotézisei műanyagból készültek. Erre a célra polietilént vagy teflont használnak. Az öntáguló fém stentek kifejlesztésének az volt a mozgatórugója, hogy a műanyag stentekkel nehézségek adódtak: bakteriális biofilm képződik bennük, és gyakran eldugulnak. Az öntáguló fém stentek átmérője nagyobb, és hosszabb ideig maradnak átjárhatók. A fém stentek anyaga rozsdamentes acél (Wallstent, Boston Scientific, Natick, Massachusetts, USA), vagy nikkel–titánium ötvözet (Wallflex, Boston Scientific; Zilver, Cook Medical Endoscopy, Winston-Salem, North Carolina, USA; Flexxus, Conmed, Billerica, Massachusetts, USA). A fém stentek egy részén nincs bevonat, de kaphatók különféle bevonatokkal ellátottak is. Az epevezeték-stent endoszkópos behelyezése ma már sokkal kevésbé invazív eljárás, mint korábban, és az esetek túlnyomó többségében ezt alkalmazzák a rosszindulatú biliáris obstrukció enyhítésére a sebészeti megoldás, a biliodigestiv anastomosis kialakítása helyett.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
