Mi okoz gyomorfekélyt?

A peptikus fekély világszerte milliókat érint: a statisztika szerint az Egyesült Államokban életének valamelyik időszakában mintegy 25 millió ember küszködik a betegséggel. A férfiak kétszerte nagyobb eséllyel lesznek fekélyesek, mint a nők, és a kor előrehaladásával ez a veszély növekszik: a gyomorfekély 55–65 éves korban a leggyakoribb.

Közismert a nem szteroid gyulladáscsökkentő készítmények (NSAID) fekélyhez vezető mellékhatása, és a gyomorpanasz hátterében gyakran kimutatható a krónikus gyógyszerszedés. Ez érthetővé teszi az egészségügyi gond kórelőzményét és késői megjelenését.

Ausztráliai kutatók, Robin Waren és Barry Marshall ismerték fel, hogy a kórkép a Helicobacter pylori baktériummal van kapcsolatban. A múlt század nyolcvanas éveiben kezdték ezt vizsgálni, és a tudományos világ először nem fogadta el a felismerést. Marshall végezte el azt a sokat idézett önkísérletet, hogy megivott egy Petri-csészényi, kb. egymilliárd H. pylori baktériumot tartalmazó folyadékot, majd gondosan leírta és publikálta a nemkívánatos hatást. Számos vizsgálat igazolta, hogy a baktériumfertőzés antibiotikumkezelése jelentősen csökkenti a fekélyek kiújulását.

Folyamatos volt a vita arról, hogy a bakteriális fertőzéstől vagy az NSAID-mellékhatástól függetlenül van-e szerepük a peptikus fekély megjelenésében a pszichés tényezőknek. Susan Levenstein és munkacsoportja 3379 dán felnőtt megfigyelése útján igyekezett tisztázni ezt a kérdést. Dolgozatukat a Clinical Gastroenterology and Hepatology közölte.

A kutatók a WHO által kezdeményezett MONICA vizsgálat résztvevőit tanulmányozták. Csak azokat vonták be a vizsgálatba, akiknek az anamnézisében peptikus fekélyre utaló panasz nem szerepelt, vérmintából ellenőrizték a H. pylori immunoglobulin G antitest jelenlétét, tíz pontból álló stresszindex skálán értékelték a pszichológiai állapotot, az alkoholfogyasztást, a szociológiai körülményeket, az alvási adatokat, dohányzást, az NSAID fájdalomcsillapítók esetleges szedését, a testmozgást.

A vizsgálatba való bevonás 1982-1983-ban történt, és az elérhető vizsgálati alanyokat újravizsgálták 1987-1988-ban (2809), illetve 1993-1994-ben (2410). A fekély diagnózisát minden esetben radiológiai és endoszkópiás vizsgálattal erősítették meg, és a Danish National Patient Registry útján is ellenőrizték.

A vizsgálat során 76 résztvevőnek lett fekélye. A stresszindex pontszámai szerint a legszorongóbb harmadba tartozók fekélykockázata (3,5%) nagyobb volt a legkevésbé szorongókénál (1,6%; korrigált esélyhányados [OR]: 2,2, 95%-os MT: 1,09–1,31). A stresszpontszám egypontos növekedése 19%-kal növelte a fekélykockázatot (OR: 1,19; 95%-os MT: 1,09–1,31). A Helicobacter-pozitivitás, az alkoholfogyasztás vagy a kialvatlanság nem befolyásolta a stresszindex szerinti esélyhányadost, viszont csökkentette azt a szocioökonómiai helyzet szerinti korrekció (OR: 1,17; 95%-os MT: 1,07–1,29; p<0,001) és még tovább csökkentette, ha a dohányzást, az NSAID-szedést és a fizikai terhelés hiányát is figyelembe vették (OR: 1,11; 95%-os MT: 1,01–1,23; p=0,04). A többváltozós elemzés szerint a stressz, a szocioökonómiai státus, a dohányzás, a H. pylori infekció és az NSAID-használat mind független előrejelzője volt a fekély keletkezésének.

A pszichés terhelés növelte mind a gyomorfekély (OR: 1,19, 95%-os MT: 1,01–1,23), mind a duodenális fekély (OR: 1,11, 95%-os MT: 0,98–1,27) kockázatát. Ez a kockázat statisztikailag hasonló volt a H. pylorival fertőzöttek és nem fertőzöttek , illetve az NSAID-ot szedők és nem szedők körében is.

„Vizsgálatunk a legjobb általunk ismert bizonyítékot szolgáltatta arra, hogy a pszichés megterhelés, a tényleges életstresszorok növelik a fekély kockázatát, és ez a H. pylori vagy a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek hatása nélkül is érvényesül, még a szocioökonómai helyzettől vagy a dohányzástól függetlenül is. A fekélybetegeket kezelő orvosnak a pszichés tényezőket is mindig figyelembe kell vennie” – hangsúlyozta a munkacsoport vezetője.