Módszerek és hosszú távú eredmények összehasonlítása kisméretű hepatocelluláris carcinoma kezelésében

Célkitűzés. 
A vizsgálat célja a transzkatéteres artériás kemoembolizáció (TACE), a perkután etanol-befecskendezés (PEI), a lézeres termoabláció (LTA) és a kombinált kezelés eredményességének összehasonlítása kisméretű hepatocelluláris carcinoma kezelésében.

Módszerek. 
1998 és 2004 között 131 cirrhosisos (99 Child–Pugh A stádiumú és 32 Child–Pugh B stádiumú) beteg vett részt a vizsgálatban, akiknek kisméretű hepatocelluláris carcinomája volt; 34 beteget PEI-vel, 46-ot LTA-val, 18-at TACE-vel, 33-at pedig kombinált módszerrel kezeltünk.

Eredmények. 
Egyik beavatkozás alatt sem fordult elő komolyabb szövődmény. A komputertomográfiás (CT) vizsgálat a kezelt göbök 81%-ában (148-ból 120 göb) teljes nekrózist mutatott; összesen 42 beteg (32%- ban) került relapszusba (betegségmentes intervallum: 17,0±13,7 hónap). A kumulatív túlélési arány a 12., 36., illetve 60. hónapban 81,9, 35,7, illetve 20,8% volt. A túlélés egyváltozós elemzése statisztikailag szignifikáns különbséget mutatott ki a Child–Pugh A és Child–Pugh B stádiumú betegek között (p<0,0001), illetve a 20 mm-es vagy annál kisebb göbök és a 20 mm-nél nagyobb göbök között (p=0,001). Az LTA-val kezelt betegek túlélése szignifikánsan hosszabb volt, mint a TACE-vel és PEI-vel kezelteké.

Következtetések. 
A leghatékonyabb kezelésmódnak az LTA bizonyult, amely kevésbé invazív, kevesebb ülést igényel, majdnem minden esetben teljes nekrózist okoz, és hosszabb túlélést biztosít.

Bevezetés
A hepatocelluláris carcinoma (HCC) a leggyakoribb primer májtumor és az egyik leggyakoribb malignus daganat az egész világon; éves incidenciája körülbelül 500 000–1 000 000 eset, földrajzi megoszlása tág határok között változik. A máj-cirrhosis kedvez a sejtproliferációnak, és e praecancerosus állapotból évente 2–5%-ban fejlődik ki malignus daganat. A virushepatitisszel kapcsolatos legújabb epidemiológiai vizsgálatok adatai megerősítették, hogy a HCC fő rizikófaktora a krónikus B (HBV+) és C hepatitis (HCV+), és egyidejű HBV+- és HCV+-fertőzés esetén a kockázat még nagyobb. Az adatok szerint a HCC további rizikótényezője egyebek között a férfi nem és az 50 év feletti életkor.
A HCC anatómiai-patológiai tulajdonsága, hogy többgócú betegség, és gyakoriak a lokális recidívák és/vagy a kezelés után megjelenő új léziók.
A korszerű képalkotó eljárások széles körű elterjedésének, a nagy kockázatú egyének számára bevezetett szűrőprogramoknak és a máj-cirrhosis okozta mortalitás csökkenésének köszönhetően az elmúlt években jelentősen megnőtt a korai stádiumban diagnosztizált HCC aránya. A HCC prognózisát azonban a tumortól független tényezők is befolyásolják, például a cirrhosis súlyossága (funkcionális kompenzáció, Child–Pugh stádium), a beteg általános egészségi állapota és a kezelési módszer.