mTOR-komplex-aktivitás és metabolikus változások mint potenciális célpontok szolid daganatokban

Humán emlődaganatokban (tíz sejtvonalon és közel száz biopsziás minta segítségével) vizsgáltuk az mTOR és más metabolikus útvonalak aktivitását, ezek klinikai jelentőségét, illetve gátlásuk hatásait. Eredményeink alapján a metabolikus és mTOR-gátló kezelések szubtípusfüggetlenül mérsékelt tumornövekedés-gátló hatást mutattak a sejtvonalakban, ezzel utalva a tumorsejtek, -szövetek adaptációs képességére. A humán szövetminták esetében szubtípusfüggetlen összefüggést találtunk a magas mTOR-aktivitás és egyes fokozott expresssziót mutató alternatív anyagcsere-útvonalakat jellemző fehérjék expressziója és az emlődaganatok rossz prognózisa között. Az emlődaganatokra metabolikus heterogenitás és ezzel összefüggésben jelentős metabolikus plaszticitás jellemző, ez antimetabolikus kezelések és új terápiák kombinálásával célozható. Előbbiekkel összefüggésben javasolható olyan immunhisztokémiai értékelés (IHC-panel), amely alkalmas a metabolikus plaszticitás értékelésére, és azoknak az eseteknek a felismerésére, amelyekben a várható rossz prognózis miatt szorosabb nyomon követésre vagy esetleg metabolikus célzott terápiára lehet szükség.