hirdetés

Ne adjunk műtét előtt antibiotikumot!

A bonyolultabb műtétek és a preoperatív szakban kapott antiobiotikumok emelik a műtét utáni Clostridium difficile fertőzések kockázatát.

hirdetés

A JAMA Surgery 2015. november 25.-i számában online megjelent tanulmány szerint a sebészeti beavatkozást követő 30 napban bekövetkező Clostridium difficile fertőzések (CDI-k) kockázatát jelentősen emelik a műtét előtti 2 hónapos időszakban kapott különböző antibiotikumok, de emeli a műtét bonyolultsága is. Az elemzés a 2009. október 1. és a 2013. szeptember 30. között dokumentált 468 386 sebészeti beavatkozás adatainak feldolgozásával végezték a Veterans Affairs Surgical Quality Improvement Program, valamint a Decision Support System (gyógyszerészeti adatbázis) segítségével. (A VHA az Egyesült Államok legnagyobb integrált egészségügyi rendszere, kb. 53 000 orvosa minden évben közel 8,76 millió beteget lát el). Kíváncsiak voltak a posztoperatív Clostridium difficile* fertőzések arányaira, a CDI-k kockázati faktoraira és a CDI-kkel összefüggő posztoperatív morbiditásra és mortalitásra.

A feldolgozás során az általános sebészeti, nőgyógyászati, idegsebészeti, szájsebészeti, orthopaediai, fül-orr-gégészeti, plasztikai sebészeti, láb-sebészeti, mellkas-sebészeti, urológiai sebészeti, érsebészeti és transzplantációs sebészeti műtétek adatait értékelték.

A csaknem 470 000 műtéti beavatkozás után a CDI-k éves előfordulása 0,4% volt, és a különféle Veterans Health Administration programok szerint 0,0%-tól 1,4%-ig, valamint a sebészeti beavatkozások fajtája szerint 0,0%-tól 2,4%-ig változott. Összesen 1833 CDI esetet jegyeztek fel, melyek közül 1239 (67,6%) már az eredeti kórházi kezelés kapcsán derült ki, a többi esetben pedig vagy ismételt kórházi felvételre volt szükség, vagy a járóbeteg ellátásban ismerték fel és kezelték a fertőzést.

A sebészeti beavatkozások utáni 30 napban gyakoribbak voltak a CDI-s fertőzések a sürgősségi illetve a bonyolultabb műtétek után, valamint a szennyezett-, illetve fertőzött sebek esetén. A posztoperatív CDI-ben megbetegedettek között jóval több volt az idős beteg, jóval többször volt szükség a műtét utáni hospitalizációra (59,9% vs 15,4%), és a betegeknek jóval hosszabb ideig kellett kórházban is maradniuk (9,1 nap vs 1,9 nap). Magasabb arányban voltak a 3-nál több előzetes antibiotikus kezelésben részesültek az egyetlen antibiotikumot szedőkhöz képest (1,5% vs 0,3%) (minden előző összehasonlításban p<0,001). A CDI-t szenvedett betegek között sokkal több (mintegy 12-szeres) volt az egyéb posztoperatív morbiditás is (kardiális-, pulmonális-, központi idegrendszeri-, vese-komplikációk, sebfertőzések 86,0% vs 7,1%). A mortalitás az ötszörösére emelkedett a CDI-s betegek körében, azaz közülük sokkal többen haltak meg a műtét utáni 30 napon belül (5,3% vs 1,0%), és kb. ötször hosszabbra nyúlt a kórházi tartózkodásuk időtartama is (17,9 nap vs 3,6 nap).

Legmagasabb arányban a szervtranszplatációs műtétek után jelentkezett CDI: átlagosan 2,37% esetben (2,6%-ban veseátültetés, 3,1%-ban tüdőátültetés után). Gyakorisági sorrendben a sürgősségi műtétek következtek átlagosan 1,43%-kal (ebből 1,41%-kal a fertőzött, és 1,28%-kal a szennyezett sebek részesültek).  Legritkábban nőgyógyászati beavatkozások után keletkezett CDI 0,06%-kal, míg a szájüregi beavatkozások után egyetlen esetben sem tapasztaltak CDI-t (0,0%).

A tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi közleményükben Dr. Waltz és Dr. Zuckerbraun (VA Pittsburg Healthcare System in Pennsylvania) kiemelik, hogy a CDI-khez társuló morbiditás és mortalitás egyre szaporodik. Az idézett tanulmány nem is tartalmazza az összes CDI-s esetet, hiszen csak a Veterans Administration betegeivel számol. A közleményben csak a kórházi kezeléseket követő 30 napot elemzik, pedig a CDI a kórházi kezelések után 3 hónappal is jelentkezhet, sőt a CDI-s esetek kb. 20%-ban a megfelelő kezelés ellenére is recidivál. A CDI-t elszenvedett betegek immunválasza eleve gyengült volt, ezért egyéb kórházi fertőzésekre is érzékenyebbek voltak. Kiemelik, hogy nagy figyelmet kell fordítani a megelőzésre, a CDI gyors felismerésére, a megfelelő szupportív ellátásra, és gondosan kell az antibiotikus kezeléseket megválasztani.  

 

*A Clostridium difficile egy Gram-pozitív baktérium. Leginkább a túlzásba vitt antibiotikus kezelések következtében kihalnak a standard, védő funkciót is ellátó bélbaktériumok, a Clostridium difficile megtelepszik és a fertőzés következtében súlyos, néha végzetes  pszeudomembranózus vastagbélgyulladás alakul ki, melynek kezelésére metronidazolt, illetve vancomycint, rifampicint használnak.

 

 

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News

2. JAMA Surgery

3. JAMA Surgery

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.